Hosszabb fejtegetés, és #haiku jön, mert ugye vannak dolgok, amiket egyből az ember nem tud elengedni. Én akkor írok róluk, ezzel kb. el is engedem, aztán meg arról írok, hogy miért írok róluk, mert egy darabig meg ezt nem tudom elengedni. Szuóval akkor még egy szinttel arrébb, itt tartunk most valahol, épp arról írok, hogy miért írom le azt is, hogy miért írok róluk. Tudtok még követni?
A leni haiku is természetesen több szintű, mert mást nem is tudok talán. Mert azt csináljuk, hogy dumálunk, működünk így meg úgy, na meg írogatunk ide meg oda, igazából néha lassan, már-már harcművészetet és táncot közelítve, nyugiban, máskor meg barbár berserker vagy törpe battlerager módban forgunk a szavakkal.
És általában simán csak mi pörgünk, mást meg nem akarunk bántani. Olvastátok a Rage Room experience blogbejegyzést? ;) Na hát néha hadonászunk, más meg a pörgésünk útjába kerül, és vagy kitér, vagy nem tér ki, néha akaratlanul is ugye fájdalmat okozunk. Na de én mikor nem tudok általában kitérni? mikor van az, hogy sebződök, akkor is, ha nem nekem szánták, akkor is, ha tudom, hogy nem nekem szánták. Van itt 2 fontos faktor: az első a pörgés - az mégiscsak van, ha lasan, ha gyorsan, de van, a másik célja ilyenkor az, hogy levezessen, kiadjon. Oké, hogy nem célzottan nekem, de a cél az. A másik faktor az az, és ez a kettő együttesen működik, az az, hogy a pörgés bennem is megvan. Olyan jó ez a magyar nyelv, szóval az tud betelálni, amin én is épp pörgök. Én is küzdök azon a témán, lehet, hogy magammal már megegyeztem, de most akkor is előhozza. Vagy meg se egyeztem, hanem küzdök még mindig, az is lehet, hogy letagadom épp. Persze ha valaki más is ezen pörög, és itt van az orrom előtt, úgy nekem is nehezebb letagadni is. Mondjuk én már nem tagadok le semmit, csak max. egy nagyon rövid ideig, hogy kipipáljuk, meglegyen ez a fázis is. ;) Többször vacakoltam azon, ha én mondok valamit szigorúan magamról, az hogy tud mást bántani vagy sérteni. Még mindig nem tudom, mert ilyenkor innen nézve az első feltétel nem teljesül, ilyenkor nem cél, hogy kiadjak, ilyenkor én nem pörgök, csak tényt közlök. De ezek szerint sokaknak ez is vagy nem elég tényszerű és pörgésnek tűnik vagy simán, az aktiválódáshoz nem kell a két dolog együttes teljesülése. Lehet, hogy csak elég, ha annyira pörög belül és ezt a pörgést annyira szeretné az ember elnyomni, hogy mégiscsak kipörög. Lásd homofób meg transzfób kommentek és érintettség kérdése, hogy a haiku másik téámájáól se menjek túl messze. Jön ám mindjárt, nem felejtettem el a haikumat.
Na de vissza oda, hogy ha a két dolog teljesül, akkor én is aktiválódok, és simán magamra veszem a dolgot. És ugye ilyenkor jön az, hogy ne vedd magadra, meg túlérzékeny vagy, meg a nemtom, címkék sokasága. Pedig az inget mind mi választjuk, és van, amikor jól érezzük magunket benne, továbbra is maradva a kettős témánál. ;)
Mert szerintem meg csak simán oké magunkra venni azt, ami bennünk van, játszódik, pörög, létezik, él. Szóval nem gond, ha kifelé is mutatom, hogy mi van bent, azzal csak annyit mondok és üzenek, magamnak is, meg amúgy mindenhogyan, hogy oké vagyok vele, nem tagadom le, nem tagadom meg, és vállalom, nem zavar, ha látja más is. Sőt, ezzel együtt vagyok rendben, tehát akár még örülök is, ha látja más is. Szóval a láttatás simán azt jelenti, hogy már nem pörgök rajta. Igen, aztán itt jönek még ilyen finomságok, hogy azért valljuk be, jól esik a visszaigazolás, meg megerősítés is, de ez nekem #nicetohave kategória, a belső megerősítés bőven elég.
De vajon akkor pörgök rajta, ha a pörgésen pörgésről írok? Vagy ne hatványozzam? Persze, pörgök, de most már a ki, min, mi okból pörög dolga jobban izgat, mint hogy én azon pörögjek, hogy írok vagy nem írok, mert mint látható is, írok. Ezt a fentit, meg ezt is:
akár láttathatom is
magamra veszem
vagy nem mindegy már megvan
bennem erősödik
És ebből még látszik az is, hogy minpörgök még, ugye van ez meg az a háttérben. :D
Comments