top of page

Mindenki (lehet) más!

Az utóbbi hetekben jelent meg Bán Zsófia második Vagánybagoly-kötete, a Vagánybagoly és a negyedik Á – avagy mindenki láthat mást című mesekönyv.


„Van egy város, ismeritek, amellett egy erdő, az erdő mellett iskola. Igen, igen, jól tudjátok! Ebben az erdőben lakik Vagánybagoly! És ebbe az iskolába járnak a híres-nevezetes negyedik Á-sok, akik tavaly persze még csak harmadikosok voltak.”


Mivel Vagánybagoly és a negyedik Á sztoriját csak most rendeltem meg, annak apropóján, hogy a Vagánybagoly és harmadik Á nagyon bejött a gyerekeknek. Esténként 2-2 fejezetet olvastam fel belőle, ők pedig figyelmesen hallgatták, néha szomorkodtak (például azon, hogy a bagolyfióka szüleit levadászták, na meg azon, hogy Sanyi nem jutott el nyaralni), máskor pedig hangosan röhögtek.


Nem csak ők, hanem én is, hiszen a felnőtteknek is bőven van benne "kiszólás" (Taxidermia, Harry Potter-utalások, de említhetjük Kasza Blankát is) és követni való példa is. A kötet ugyanis érzékenyít. A legjobb értelemben véve. Minden fejezet egy-egy olyan témát dolgoz fel, ami bármelyik iskolai osztályban vagy óvodai csoportban előjöhet.


Hiszen a harmadik Á-ban (ami most már negyedik Á) valóban mindenki más.

Ide jár

Nemhanemka (napló szerint Huszti Hanna), akinek két anyukája van

Pipacs Vili,

Kasza Blanka,

Gargaliza (osztálykönyvben Varga Liza),

Ifjú Plíz (osztálykönyvben Szerednyei Richárd), aki jó angolból,

de akinél még jobb Pikinglis,

Hirlemon Bonifác,

Nyúl Pál,

Bilibóc Valentin, aki lányokkal is hajlandó játszani,

Tordai Gézuka, akinek két kutyája is van

Hardtmuth Kohinoor, röviden Nóri, akinek apukája nem él, és nemrég költözött Magyarországra, magyarul pedig még alig tud.

Lakatos Sanyika, aki az egyik történetben vigasztalja Nórit, hogy az ő bőre színe is sötétebb, és máshol ugyan előfordul, de itt, a harmadik Á-ban nem bántják emiatt.


A tanító nénit Mimi néninek hívják, megvan a szavajárása és általában szuperül kezeli a helyzeteket. Például amikor üresen adja be három tanuló a fogalmazását arról, hogy milyen élményük volt apával-anyával, testvérekkel a nyári családi nyaraláson, akkor megkérdezi, miért nem írtak semmit. A gyerekek pedig el merik mondani az okokat: érthető, hogy nem tud mit írni az, akinek két anyukája van, ugyanígy, akit a nagymamája nevel, na meg Sanyika sem, akinek testvérei ugyan vannak, de nyaralásra nem volt pénzük, ezért otthon töltötték a nyarat. Mimi néni is érti, és természetesen elmondja, hogy bármiről írhatnak, ami nyáron történt, ő adott túl pontos leírást.


Na jó, nem így mondja, hanem így:

"Gombockáim – folytatta Mimi néni (mindig így, rövid o-val!) –, hát képzeljétek – és karjával úgy hadonászott a levegőben, mint egy repülni tanuló kolibri –, hát milyen DÖÖÖGUNALOM lenne, ha mindenkinek PONT ugyanolyan családja lenne, és mindenki PONT ugyanazt írná, nem igaz?! Hát PONT az a jó, hogy mindenkinek más! És PONT. Értitek?"

Meg így, hogy:

"– Sanyika, gyerekecske – mondta Mimi néni –, én, csakis én vagyok a hibás, én fogalmaztam félreérthetően! Engem minden érdekel, ami veletek történik, akármi is az! Ha szájharmonikázol a kutyádnak, az is jó, vagy ha egerészel a réten, az is jó, érted? Amit csak gondoltok vagy álmodtok, az is jó!"


Na de előfordul persze, hogy Mimi néni nincs épp jelen, és az osztály tagjai az erdőben bóklásznak, számháborúznak, játszanak. Ilyenkor Vagánybagoly siet a segítségükre.

Vagánybagolyt Eduárdnak hívják, mivel az apja, abban a bizonyosságban, hogy fiúkája lesz (elnézést, ezt muszáj volt), az Eduárd nevet adta a tojásból kibújó picinek. Lánynévre ugyanis...nem gondolt, a családban pedig minden fiú Eduárd. Vagánybagolynak megnyugtató, hogy a gyerekeket, jelesül a harmadik Á-t, nem érdekli, hogy ő fiú- vagy lánybagoly vagy micsoda, egyszerűen csak egybehangzóan megállapítják, hogy vagány. Így lesz a neve Vagánybagoly. Egyből az első fejezetben, "Amelyben Eduárd, aki nem is az, végre az lehet, aki".


Az erdőben lévő tisztás Gazdagrét, hiszen itt mindent (is) lehet találni, amit aztán el lehet vinni a Dél-Amerikába. Ami köztudottan a Gazdagréten talált dolgok tárhelye, amit a harmadik Á közösen kezel. Amibe aztán Dini róka, aki nem veszett, csak kíváncsi és kotnyeles, bedugja az orrát, és orrában ollóval távozik Dél-Amerikából. Persze neki is segít Vagánybagoly és az osztály. Persze leginkább Tordai Gézuka tud vele együttérezni, hiszen neki két kutyája is van!


A fejezetcímek nekem nagyon bejöttek, és a grafikák is, az illusztrátort, Nagy Norbertet így külön kiemelném.


Hogy kinek ajánlanám? A 6-10 éves korosztály szerintem jól van belőve. Önálló olvasásra is ajánlják és ehhez mérten is van nyomtatva. Az utalások, kiszólások miatt, na meg az esetleges magyarázni való miatt én úgy voltam vele, hogy inkább felolvasom. Hogy mi lett belőle? A 6.5 és majdnem 9 éves is élvezettel hallgatta a sztorikat. Egyiküknek sem volt egy darab kérdése sem. A gonosz boszorkány, Taxidermia kicsit ijesztő volt a kisebbnek, de nagyon drukkolt, amikor arról volt szó, hogy bárki lehet Csipkerózsika, nem kell ahhoz szőkének meg vékonynak lenni. Eduárdon már meg sem lepődek, bár lehet, hogy edzettek ebből a szempontból. A Dél-Amerikát kiraboló marslakón sem, miután kiderült róla, hogy ember, csak hajléktalan.

Egyetlen dolog volt, amin a harmadikos lányom, aki abban is más, mint a történetben szereplő harmadikosok, hogy ő bés, nehezen tette túl magát. Ez volt az egyetlen kérdés is, még az elején: de anya, miért a harmadik Á? miért nem harmadik Bé?

Ezt zárójelbe téve, a gyerekeknél akkora siker volt, hogy most a bagoly mint olyan sláger lett. Baglyos ez, baglyos az.....Ráadásul harmadik bés gyerek azóta cipeli minden nap az iskolába. Most is nála van. Képek ezért nincsenek.


A gyerekek még nem látják, hogy már úton van felénk, repül a postával Vagánybagoly és a negyedik Á. Én már látom, hiszen mindenki láthat mást. ;)




56 megtekintés0 hozzászólás

Comments


Post: Blog2_Post
bottom of page