... a ciszneműeknek is fontos a nemi identitásuk, és hogy feltételezett ciszneműnek a nemét véletlenül eltéveszteni kisebbfajta bűn, de minimum hiba…
Kontroll vérvételen voltam, hormonszint ellenőrzés. A szakrendelőben általában jó fejek, beutalót viszem, dokumentumokat ellenőrzik.
A dokumentumokat, amin ugye az ember születéskori neve van. Már annak, aki nem a nemének megfelelő új nevet választ, mert azt lehet. Szóval ez csak a sajátos nemi identitásúakra vonatkozik: a névváltoztatás vagy csak akár egy másik nemhez társított utónév felvétele az eredeti utónév mellé is lehetetlen.
Na de ezen túl vagyunk,fel lehet ismerni a személyi igazolványon lévő képről is (még).
Megyek be, poénos feliratos pólót visel a nővér, aki a beutalót elkéri, és a gépbe az adatot beviszi. Meg is dicsérem a pólót, mert bejön.
Mellettem egy idős beteg, neki a másik laborasszisztens veszi fel az adatát. Aki a vért veszi, mondja, hogy jöhet a következő, mire a beteg elindul a szék felé. Erre a laborasszisztens: nem Ön, hölgyem, Önnek még az adatait rögzítjük, hanem az úr következik - és mutat rám. Én meg széles vigyorral mondom, hogy köszönöm, jövök, és már ülök is le a székbe, nyújtom a karomat. Erre megszólal a menő pólós nővér, hogy ő is hölgy, és akkor mondja a nevemet. (Na most, először megfordul a fejemben, hogy de hát a beutalón is rajta van, miért vagyok itt, de elengedem, sokan vannak, illetve ennek nem is kell leesni.)
Aztán az asszisztens, aki a vért venni készül, elkezd szabadkozni, és szabályosan bocsánatot kér.
Gondolom magamban, ebből már jól nem jövök ki sehogy se, de azért mondom neki, hogy semmi probléma, esetemben épp bármilyen megnevezést lehet használni, amíg tudom, hogy nekem szólnak.
Látom rajta, hogy zavarja a dolog. Azért csak leveszi a vért, ügyes is, gyors is, aztán a végén még egyszer bocsánatot kér, mire mondom, hogy tényleg semmi gond, dehogy haragszom, sőt, még örültem is neki.
Ennél többet ilyenkor nem érdemes magyarázni.
Aztán szép napot kívántam, elköszöntem, kijöttem, holnapra lesz eredmény. Azt mondjuk várom.
Tehát, gondoljunk csak bele, a bináris gondolkodású cisznemű embereknek (is) annyira fontos az, hogy ők nők vagy hogy férfiak, hogy majdnem, hogy nyugtatgatnom kell valaki ismeretlent, aki úgy gondolja, hogy elhibázta a megszólítást.
Aztán miután azt mondom, hogy oké, teljesen adekvát, többször kell elmondani, mert körülbelül hihetetlen, hogy ez oké.
A laborasszisztens meg lelkiismeretes és csak végzi a munkáját. Ha elengedi a kolléganője a dolgot, akkor ez a helyzet kevésbé lesz kínos. Főleg talán az asszisztensnek, aki a vért vette.
Ezzel együtt, ő sem tett ezzel semmi rosszat, feltételezem -mert az alap hozzáállásom ez -, hogy jószándék vezérelte. Vagy a félelem például, hogy mit mondok én majd, ha le-“uraz” valaki, közben meg nő vagyok.
A szakrendelőn túl, jön a tanulság:
Na hát, ennyire fontos az embereknek a nemi identitás. Talán mondhatjuk, ez is lehet egyfajta #genderőrület. Amolyan társadalmi fajta.
Amely társadalom elég nagy része szerint transzneműeket oké “misgender-elni”, tehát a transz nőt nem nőként kezelni, mert “én úgy gondolom, hogy ő férfi és kész”, de ha (akár feltételezett) cisz nővel teszi ezt valaki, véletlenül, ráadásul, akkor az ilyesmi zavart okoz.
És még egyszer vissza ahhoz, hogy valóban respekt a szakrendelő laborosainak, hatékonyak és szuperek, kedvesek. Mondjuk én is hasonlóan állok hozzá, ahogy most is.
Még valami:
Ebből is látszik, hogy annak, aki épp nem jó passzban van, vagy bináris transznemű, mennyi stresszt tud okozni egy bármilyen orvosi vizsgálat is.