Hiánypótló tanulmány jelent meg a Paediatrics szakmai lapban pár nappal ezelőtt, melynek eredeti címe ’Sex Assigned at Birth Ratio Among Transgender and Gender Diverse Adolescents in the United States’, szerzői: Jack L. Turban, MD, MHS; Brett Dolotina, BS; Dana King, ALM; Alex S. Keuroghlian, MD, MPH.
Ingyenesen elérhető teljes terjedelmében angol eredetiben az alábbi linken: https://doi.org/10.1542/peds.2022-056567
Jelen írásban magyarul kivonatolom, a főbb adatokat és következtetéseket, illetve módszertant is részletezve.
Nemrég a Közkincs Könyvtárban újra megnéztem a Diszfória c. dokumentumfilm első két részét, mely azt a feltételezést figyeli meg (sajnos egy oldalról és nem körbejárva), hogy a lányok elférfiasodnak, egyre több kamaszlány jelentkezik a gender klinikákon és kér segítséget. (A világ azon részén természetesen, ahol ilyenek léteznek - ezek gyermekgyógyászati nemi klinikák, ahol direkt ilyen vonatkozásban lehet szakemberekhez fordulni). A dokumentumfilm készítői szerint azért jelentkezik egyre több lányként anyakönyvezett fiatal, mert lánynak, nőnek lenni annyira nehéz, hogy transz férfiként könnyebb érvényesülni, illetve egyes fiatal lányok a bántalmazás elől is ebbe a megoldásba menekülnek, vagy szimplán nem merik felvállalni, hogy leszbikusok, mert - ahogy a filmben az el is hangzik - az eltérő szexuális orientációval rendelkezőket, így a leszbikusokat sokat bántják. A film sajnos arra egyáltalán nem tér ki, hogy vannak valódi transznemű emberek, akik vagy fiúként vagy lányként vannak anyakönyvezve, és a tranzíció javít az életminőségükön. Sőt, ők a többség, a rendelkezésünkre álló adatok szerint kevesebb, mint 2%-a bánta meg a döntését azoknak, akik belekezdtek a tranzícióba. (https://www.gendergp.com/detransition-facts/)
A film szemezget (az említett 2%-ból), a témát egyáltalán nem járja körbe – egy-egy ember néhol szomorú történetéből általánosít, olyan szakértőket szólaltat meg, akik egyoldalúan gondolkodnak, esetleg ők maguk is traumatizáltak. Az ő történetük is természetesen igaz és érvényes, a megélésük számít, de általánosítani nem érdemes belőle.
Most megjelentek ezek a kutatási eredmények, amik a film állításainak és az USÁ-ban egyre inkább teret nyerő transzellenes narratívának nagy részét cáfolják.
De először is a kutatásról.
Miért is csinálták meg? Mi volt a célja?
Néhány gyermekgyógyászati nemi klinika képviselői arról számoltak be, hogy megnőtt a hozzájuk bejelentkező lányként anyakönyvezett (AFAB) transznemű és gender diverz (TGD) serdülők száma a fiúként anyakönyvezett (AMAB) serdülőkéhez képest. Ez alapján sokan azt a kijelentést tették, hogy „társadalmi fertőzés” miatt lesznek transzneműek, elsődlegesen a lányként anyakönyvezett fiatalok. Az AMAB:AFAB arány jelentett változásait indoklásként alkalmazták a legutóbbi egyesült államokbeli jogszabályalkotáskor, hogy kriminalizálhassák a nemi megerősítő kezeléseket.
A kutatás célja ezért az volt, hogy megvizsgálja az AMAB:AFAB arányt az Egyesült Államok transznemű és gender diverz serdülői között egy reprezentatív mintán, mely nagyobb, mint a korábbi, a klinika által felvett minták.
A tanulmány konkrét klinikát nem említ, a Diszfória című film a Tavistock klinika adataiból indul ki, és vonja le ugyanezt a következtetést, melyet aztán - ahogy a bevezetőben említettem - egy-egy sajnálatos egyéni történettel próbál megerősíteni.
Kik a transznemű vagy gender diverz fiatalok és miért szükséges tovább vizsgálni a jelenséget?
A transznemű és gender diverz (TGD) fiatalok azok, akiknek nemi identitása nem felel meg szigorúan a születéskor meghatározott nemük alapján a társadalom által elvárt nemnek. Egyes TGD fiatalok nemi diszfóriát tapasztalnak, amely a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM) jelenleg leírtak szerint, arra a szorongásra utal, amely felmerülHET (és nem biztos, hogy felmerül, a szerk.), ha az egyén nemi identitása nem egyeztethető össze a születéskor meghatározott nemen alapuló társadalmi elvárásokkal. (A saját definícióm ennél egy kicsit tágabb, ld. jelen írás legvégén, a szerk.)
Egy nemrégiben megjelent leíró cikk a nemi diszfória egy új altípusának létezését feltételezte, amelyet állítólag „gyorsan/hirtelen kialakuló nemi diszfóriának (természetesen erre nincs konkrét magyar szaknyelvi elnevezés, azt hiszem, jó is ez így, a szerk.” (rapid-onset gender dysphoria, ROGD) neveznek. Az erről szóló írás címe: Littman L. Rapid-onset gender dysphoria in adolescents and young adults: a study of parental reports. PLoS One. 2018;13(8):e0202330
A ROGD-hipotézis azt állítja, hogy a fiatalok először serdülőként kezdenek transzneműként azonosulni, nem pedig kisgyermekkorban, és hogy ez az azonosulás és az azt követő nemi diszfória társadalmi fertőzés eredménye. Ez a hipotézis továbbá azt állítja, hogy a lányként anyakönyvezett (AFAB) fiatalok érzékenyebbek erre a társadalmi fertőzésre, mint azok, akiket fiúként anyakönyveztek (AMAB).
Megjegyzendő, hogy ez a hipotézis kizárólag az online szülői felmérések adatainak elemzése révén alakult ki. A cikk utóbb kiadott helyesbítése szerint: „A ROGD (hirtelen kialakuló nemi diszfória) jelenleg nem hivatalos mentális egészségügyi diagnózis. Ez a jelentés nem gyűjtött adatokat a serdülőktől és fiatal felnőttektől vagy a klinikusoktól, ezért nem igazolja a jelenséget.”
A ROGD hipotézis egyik elemét kevéssé vizsgálták, nevezetesen a transznemű és gender diverz serdülők anyakönyvezett nemének arányát (azaz a transznemű és gender diverz AFAB serdülők számát a transznemű és gender diverz AMAB serdülők számához viszonyítva). Noha néhány gyermekgyógyászati klinika képviselői a transznemű és gender diverz AFAB-betegek számának növekedéséről számoltak be a transznemű és gender diverz AMAB-betegekhez képest, kevés olyan tanulmány létezik, amely ezt az arányt a serdülők nagyobb, országos mintáiban vizsgálná. Ezért készült ez a vizsgálat.
Milyen módszereket alkalmaztak?
A Youth Risk Behavior Survey (YRBS) felmérés 16 amerikai államban végzett 2017-es és 2019-es felmérési alkalmak adatait felhasználva (ezek publikus adatok, a szerk.) megvizsgálták a ROGD hipotézis ezen összetevőjét, az AMAB:AFAB arányt az Egyesült Államokban élő TGD serdülők között. Ezen túlmenően, annak az állításnak a tesztelésére, hogy a fiatalok a társadalmi kívánatosság miatt azonosítják magukat transzneműnek, megvizsgálták a zaklatás arányát a TGD-ként azonosítottak és azok körében, akik ciszneműek. Összehasonlították továbbá a megfélemlítés áldozatává válásának arányát a TGD fiatalok körében a cisznemű szexuális kisebbséghez tartozó fiatalok arányával, mert egyesek azt állították, hogy a TGD fiatalok a mögöttes szexuális irányultságuk miatt vallják magukat transzneműnek és az a feltételezésük, hogy a transznemű identitások kevésbé megbélyegzettek, mint a ciszneműek eltérő szexuális orientációja. (Ahogy ezt a Diszfória film kapcsán fentebb említettem, a feltételezés az, hogy a leszbikussága miatt megbélyegzett és bántott lány inkább lenne fiú, ezért tranzicionál.)
A YRBS eredeti módszertana itt olvasható: Brener ND, Kann L, Shanklin S, et al.; Centers for Disease Control and Prevention (CDC); Centers for Disease Control and Prevention (CDC). Methodology of the youth risk behavior surveillance system—2013. MMWR Recomm Rep. 2013;62(RR-1):1–20
Milyen adatokat vizsgáltak meg?
Nemi identitás (gender)
A résztvevőket így kérdezték: „Néhány ember transzneműként írja le magát, ha születési neme nem egyezik meg azzal, ahogyan a nemükkel kapcsolatban gondolkodnak vagy éreznek. Transznemű vagy?” A válaszlehetőségek a következők voltak: „Igen, transznemű vagyok”, „Nem, nem vagyok transznemű”, „Nem vagyok benne biztos, hogy transznemű vagyok” és „Nem tudom, mit kérdez ez a kérdés”. Azokat a fiatalokat, akik a „Nem vagyok biztos benne, hogy transznemű vagyok-e” és a „Nem tudom, mit kérdez ez a kérdés” választást választották, kizárták az elemzésekből.
Születéskor meghatározott nem (sex)
A fiatalok a születéskor kijelölt nemükről számoltak be a következő kérdéssel: „Mi a neme?” A válaszlehetőségek nő vagy férfi voltak. Bár ez a kérdés nem kifejezetten a születéskor meghatározott nemre vonatkozik, számos tanulmány megállapította, hogy a TGD fiatalok valószínűleg a születéskor hozzárendelt nemként értik a „sex” fogalmát, nem pedig a nemi identitást. Emiatt a kérdésre adott válaszokat a születéskor meghatározott nemre utalóként értelmezzük.
Demográfiai, zaklatást vizsgáló és mentális egészségügyi változók
Összegyűjtöttük a demográfiai változókat, beleértve az életkort, az osztályt, etnikai hovatartozást és a szexuális irányultságot. Mivel a ROGD támogatói azzal érveltek, hogy a fiatalok a társadalmi elvárás/kívánatosság miatt egyre gyakrabban azonosítják magukat TGD-ként, az iskolai zaklatással és az elektronikus zaklatással kapcsolatos változókat is bevonták a vizsgálati elemzésekbe, hogy megvizsgálják ezen állítások valódiságát. Sőt, mivel a zaklatás a negatív mentális egészségügyi következmények előrejelzője, az öngyilkossági kísérletek történetét is beépítettük az elemzésekbe változóként.
Statisztikai elemzések
A TGD serdülők általános arányának, valamint a születéskor hozzárendelt nem szerinti arányának meghatározása céljából százalákos arányszámokat számítottak ki. Az AMAB:AFAB arányokat a TGD-ként azonosított AFAB és AMAB résztvevők számának összehasonlítására adták meg. A demográfiai adatokkal, a zaklatással és az öngyilkossággal kapcsolatos változókat χ2 tesztek segítségével hasonlították össze a TGD és a cisznemű fiatalok között.
Eredmények
Az elemzés 2017-ben 91 937 serdülőt, 2019-ben pedig 105 437 serdülőt vont be. A „nem vagyok biztos benne, hogy transznemű vagyok-e” vagy „nem tudom, mit kérdez ez a kérdés” 4,0% volt (n = 3785) és 3,2% (n = 3505) 2017-ben és 2019-ben.
2017-ben 2161 (2,4%) résztvevőt azonosította magát transzneműként, az AMAB:AFAB arány 1,5:1. 2019-ben 1640 (1,6%) résztvevőt azonosította magát transzneműként , az AMAB:AFAB arány 1,2:1.
A publikációban megjelent táblázat szerint:
A TGD és a cisznemű fiatalok szignifikáns különbségeket mutattak az összes demográfiai változó, a zaklatás áldozatává válás és az öngyilkosság tekintetében. A TGD fiatalok nagyobb valószínűséggel estek iskolai zaklatás és elektronikus zaklatás áldozatául cisznemű társaikhoz képest, és nagyobb valószínűséggel kíséreltek meg öngyilkosságot is.
Az eredeti táblázatot hozom a publikációból megint, lefordítva:
Khí-négyzet próbák:
A fenti táblázat a cisznemű nem heteroszexuális fiatalok csoportját hasonlítja össze a transzneműekkel iskolai és online bullying/zaklatásnak kitettség szemszögéből. A transzneműek 2017-ben, 2019-ben is szignifikánsan nagyobb mértékben voltak zaklatásban érintettek.
Ugyanakkor az is látszik, hogy a nem heteroszexuális fiatalok szignifikánsan nagyobb arányban vannak a zaklatásnak kitéve, mind online, mind iskolai formában, mint a heteroszexuális társaik, de ahogy az előző táblázat mutatja, semmiképpen nem lehet önmagáért vonzó az, hogy emiatt tranzicionáljanak.
Az adatok értelmezése
Az egyesült államokbeli serdülők országos mintájának felhasználásával azt találták, hogy 2017-ben és 2019-ben is több transznemű AMAB serdülő volt, mint transznemű AFAB serdülő. Ezen túlmenően a TGD serdülők teljes százaléka a mintánkban a 2017-es 2,4%-ról 1,6%-ra csökkent 2019-ben. A TGD-ként azonosított serdülők százalékos arányának ez a csökkenése nem egyeztethető össze a ROGD-hipotézissel, amely társadalmi fertőzést feltételez.
Az AMAB:AFAB arány, amely mindkét évben továbbra is több TGD AMAB fiatalt mutat, 2017-ről 2019-re kissé a TGD AFAB fiatalok felé tolódott el. Fontos, hogy ez a változás a TGD AMAB-résztvevők számának csökkenése, nem pedig az AFAB fiatalok számának növekedése miatt következett be, tehát nem igazolja ez sem a társadalmi fertőzés feltételezést.
Ezenkívül azt találták, hogy a TGD fiatalok nagyobb valószínűséggel válnak zaklatás áldozataivá és kíséreltek meg öngyilkosságot, mint a cisznemű fiatalok, ami összhangban van a korábbi tanulmányokkal.
A TGD fiatalok tehát szignifikánsan magasabb arányban tapasztalnak zaklatást, mint a cisznemű szexuális kisebbséghez tartozó fiatalok, akik pedig maguk is szignifikánsan magasabb arányban tapasztalnak zaklatást, mint a cisznemű heteroszexuális fiatalok. A TGD fiatalok közötti zaklatásnak ez a kivételesen magas aránya nincs összhangban azzal az elképzeléssel, hogy a fiatalok transzneműnek mondják magukat, vagy azért, hogy elkerüljék a szexuális kisebbségi megbélyegzést, vagy azért, mert transznemű hovatartozásuk népszerűbbé teszi őket társaik körében – ahogy ezt a médiában sokszor terjesztik.
Megjegyzendő, hogy a jelenlegi vizsgálati mintában a TGD serdülők jelentős százaléka szintén melegnek, leszbikusnak vagy biszexuálisnak minősült szexuális irányultságuk alapján, ami tovább vitatja azt az elképzelést, hogy a TGD identitás elfogadása egy kísérlet a szexuális kisebbségként történő megbélyegzés elkerülésére.
A transznemű fiatalokat megbélyegző megalapozatlan hipotézisek, különösen a ROGD hipotézis káros hatásait nem lehet túlbecsülni, különösen a jelenlegi és régóta tartó közpolitikai vitákban. Valójában a ROGD fogalmát a jogalkotók arra használták, hogy megtiltsák a TGD fiatalok számára a nemi hovatartozást megerősítő orvosi ellátáshoz való hozzáférést, annak ellenére, hogy ennek a hipotézisnek a létrehozása mögött jelentős módszertani korlátok állnak, valamint a nemi hovatartozást megerősítő orvosi ellátást több orvosi szervezet is helyénvalónak tartja, köztük az Amerikai Orvosi Szövetség, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia, az Amerikai Gyermek- és Serdülőpszichiátriai Akadémia és az Amerikai Pszichiátriai Társaság. Számos tanulmány kimutatta, hogy a TGD serdülők számára a nemi hovatartozást igazoló orvosi ellátáshoz való hozzáférés megtiltása várhatóan káros hatással van a transznemű fiatalok jóllétére.
A jelenlegi tanulmány kiegészíti a ROGD-hipotézissel vitatkozó, meglévő kutatásokat azzal, hogy olyan bizonyítékokat szolgáltat, amelyek nincsenek összhangban azokkal az elméletekkel, miszerint (1) a társadalmi fertőzés miatt alakul ki a transznemű identitás a fiatalokban, egyedülálló fogékonysággal az AFAB-fiatalok esetében és hogy (2) a fiatalok azért azonosítják magukat transzneműként, mivel az kevésbé megbélyegzett, mint ciszneműként szexuális kisebbséghez tartozás.
Limitációk
A tanulmány limitációi közé tartozik, hogy az adatokat iskolai felmérésen keresztül gyűjtötték; ezért nem képviseltették magukat az iskolába nem járó transznemű és gender diverz fiatalok. Ezenkívül a vizsgálatba bevont összes résztvevő olyan államban élt, ahol az YRBS-ben a nemi identitás kérdését feltették, így a többi államban élő TGD fiatalok nem képviseltetik magukat. Sőt, az a kérdés, amelyen keresztül a résztvevők nemét meghatározták, nem használta a nemi identitás kérdésének bevett kétlépcsős módszerét.
Bár – ahogy a szerzők elismerik - eredményeiket ennek a korlátozásnak a kontextusában kell értelmezni, a szerzők úgy vélik, hogy a TGD fiatalok valószínűleg képesek pontosan különbséget tenni a nem és a nemi identitás között, mivel ezek a jellemzők alapvetően meghatározóak az identitásukban. Valójában több tanulmány kimutatta, hogy a TGD fiatalok úgy tűnik, hogy pontosan eligazodnak a születéskor meghatározott nemük és a nemi identitásuk közötti különbségekben.
Ráadásul nem valószínű, hogy a nem (sex) kérdésre a nemi identitásuk alapján válaszoló fiatalok aránya születéskor meghatározott nem szerint különböznek. Így a fiatalok születéskor besorolt nem szerinti aránya valószínűleg nagyrészt változatlan marad. A jövőbeni tanulmányok a nemi identitás meghatározásának kétlépcsős módszerét használhatják, hogy pontosabban rögzítsék az alcsoportok jellemzőit születéskor meghatározott nem és nemi identitás szerint.
Következtetés
A következtetés, ami a tanulmány eredményeiből levonható az, hogy az Egyesült Államokban a transznemű serdülők születéskor meghatározott nemének aránya alapján az AFAB személyek, tehát azok, akik lányként voltak anyakönyvezve, nincsenek többen, és a nemet megerősítő orvosi ellátás biztosítása ellen ezt az érvet nem indokolt alkalmazni. A tanulmány eredményei szintén ellentmondanak azoknak az elképzeléseknek, amelyek szerint a TGD fiatalok – főként lányként anyakönyvezett serdülők - a társadalmi fertőzés miatt nemet változtatnak vagy a szexuális kisebbségi státusszal kapcsolatos megbélyegzés elől menekülnek a transzneműségbe.
Innentől már nem a tanulmány következtetései, hanem a sajátjaim jönnek: Ahogy a bullying statisztikából kiderül, transzneműnek lenni nem annyira menő, hanem ellenkezőleg, még a szexuális kisebbségeknél is több zaklatást kap az, aki transzneműként felvállalja magát. Sokszor az is felmerül kérdésként, hogy miért van egy osztályban, egy közegben több transznemű. Erre is van hipotézisem: talán azért, mert a környezet biztonságosabb, ezért többen tudják magukat vállalni. Ha nincs is egy dedikált transz támogató közeg, a tapasztalatom az, hogy a hasonló emberek megtalálják egymást, így egy baráti társaságban előfordulnak genderdiverz emberek, egy másikban meg egy sincs. Na de ez lehet egy későbbi kutatás hipotézise.
Az eredeti tanulmányban vannak további hivatkozások, illetve néhol rövidítettem vagy kivonatoltam. A rövidítések, angol betűszavak listája itt található:
