top of page

Minek nevezzelek?

Frissítve: 2021. okt. 23.

Szeptember 23-án szokásos este volt. Épp megint Kuflikat meséltem a gyerekeknek, azt a részt, amikor a kuflik olyan szavakat keresnek, amik semmit nem jelentenek. Kivéve Fityircet. Ő olyan dolgokat és lényeket keres, amiknek nincs nevük, amikre nincs szavunk.

Zödön a potrohos makvacokat kérdezgette. Fityirc meg... Nos, ő csak úgy szökdécselt a réten, és beszélgetett ezzel is, azzal is. [....] -Pönc. A sodorkák ezt az egy szót mondták-vonta meg a vállát Valér. -A makvacok is egyet mondtak - dörmögte Zödön. - De sajnos valahogy kiesett a fejemből. -És te? - fordult Fityirchez Pofánka. -Arra gondoltam, én semmit sem jelentő szavak helyett inkább olyasmiket gyűjtök, amikre MÉG NINCSEN szavunk.

Most én is az olyasmikkel foglalkoznék, mint Fityirc. Jelesül a két lénnyel, amiknek még nincs neve. Ebben vagyok most, mert holnap megyek az anyakönyvvezetőhöz a házassági nevemet lecserélni.


Most persze vacakolok vele, hogy miért is fontos ez. Őszintén, már én sem tudom. - Azt a változást úgysem lehet elintézni, amit én szeretnék. Így meg lesz vele egy halom macera - próbálom magam lebeszélni.

- Na de, Eddie, legalább végre nem kell magyarázni mindenhol, ahol dolgozol. Ezzel a -né -dologgal külföldön amúgy se tudnak mit kezdeni.

-Igazad van. Meg már mindenkinek oké. Legalábbis azoknak, akik fontosak. Meg van beszélve. De mégis, mi van, ha *generál valamit*?

- Menj már a spiri dumáddal, hülyeség.

Persze, megnyugtatok mindenkit, simán meggyőzöm magam, hogy jó az irány amerre megyek, aztán vagy beleállok egy vasvillába vagy nem. De akkor meg maximum sebződik, aztán újratervez az ember.


Most, hogy nézegettem a neveket, szembejött amúgy ez a spiri névelemzős blog, ez itt ni: http://blog.bvkati.hu/?p=117 Aszondja nekem az Edinára, hogy:

Az igazi tanítói feladat. Meg kell találni a harmóniát a női szerepek és a tehetsége között. Gyakran csak egymás rovására sikerül megvalósítania. Sorsában első helyen kell szerepelnie a példamutatásnak és a tanításnak. Csak akkor érhet el sikereket, ha azért néznek fel rá, amit tud, és amit át tud adni. Alapvető számára a kommunikáció és a kapcsolatteremtés. Fontos lesz, hogy azt érezze, ad valamit az embereknek. Olyan hívatás a megfelelő, amely tiszteletet parancsol. A párkapcsolatban is az egymás iránti megbecsülés fog dominálni. Létkérdés lesz számára a környezetében és a családban betöltött szerepe. A házassága többnyire azon múlik, mennyire tudja magát elfogadni. Ha nem, változtatni fog. Nehezen tud megfelelni az elvárásoknak, nehezen viseli a kritikát.

Na hát, ugye tudjuk, hogy az egyik részem mennyire racionális, az a részem nagyon röhög azon, hogy egyrészt stimmel el, másrészt meg azon konkrétan is, hogy "Meg kell találni a harmóniát a női szerepek és a tehetsége között. Gyakran csak egymás rovására sikerül megvalósítania. " - na hát, ezt is a széléig sikerül tolni. A legszéléig. Nemhogy szerepszinten, hanem semilyen szinten nem megy.


-Mondjuk az simán lehet, hogy valamit csak nagyon elrontottál. -mondom gyorsan magamnak.

- Olyan, nincs, hogy elrontás - konstatálom aztán. -Majd újratervezel.


Így működök valahogy most ezzel, meg az időpontommal, a holnap reggel 8-assal. Mert nekem már van nevem, nem kell újat találni azok közül, amiket a kuflik az elhagyatott réten hallottak.

10 éve - na nem a házassággal, az mint olyan, úgy jó, ahogy van (vagy....khm, ahogy eddig volt), hanem kizárólag a névfelvétellel - kompromisszumot kötöttem és lett újabb név. És ezt a nevet, a kompromisszum saját döntés-jellegét erősítendő, használtam mindenhol. Ott is, ahol amúgy nem is kellett volna.


Most pedig megváltoztatom, egy olyan napon, amikor telihold is lesz épp (ilyenkor én aztán mindent is érzek), így az átalakító vagy újraformáló energiák erősebbek lesznek. Elvileg kreálni pont jók, persze, de a teremtés simán át tud fordulni rombolásba. Vagy csak attól függ, honnan nézzük. Igazából minden csak ettől függ.


Na de a komfortos név az önazonossághoz fontos, a változtatás pedig néha kell. (Igen, Eddie, akkor is ha egy kis rombolással jár.) Tudjuk azt is, hogy vannak olyan emberek, akiknek ez sokkal nagyobb problémát okoz, mint nekem. Ezért lenne nagyon fontos az, hogy #töröljéka33ast. Én amúgy viszonylag jól elvagyok (téényleg? mesélj még :D ), mert mindenegyben vagyok.


Hivatalosan tehát csak a házassági nevemet cserélem, és ez a változtatás teljesen "névleges". #punintended Nem hivatalosan pedig adok hozzá egyet: mert Edina sok-sok önismereti munkával megtalálta magában a fiút, Edisont. Mondhatnánk, megteremtette, de nem neki kellett, neki csak fel kellett ismerni. Vagyis hogy "kellett-e", na azon még úgyis lamentál.

A magyarban z-vel létezik ez utónévként, de ha úgysem vehető fel, mindegy is. Ráadásul a feltaláló Edison emléke előtt is tudok így adózni, azt hiszem, méltó ez részemről. Nem azért lesz még egy új tehát (ugye, nem hivatalosan), mert nem stimmel, ami van (lásd fent, stimmel az, nagyon is ;) ), hanem mert nem tudok beférni még ebbe a dobozba sem. Jó dolgomban - vagy mi - minden dobozból kilógok, de egy-egy részem meg mindegyikben benne van. Hogy nevessünk is egy kicsit, tiéd a pálya, próbálj meg lerajzolni! :)


A kettő között van tehát Eddie (Edi, ha úgy tetszik), amit talán mindenki gond nélkül tud amúgy használni. Próbálok erre tekintettel lenni, mert - magamon túl - a környezetemnek is szeretnék időt adni.


Természetes az is, hogy ha bennünk változás van, akkor lesz körülöttünk is, ez elkerülhetetlen, szóval jobb, ha nem is kerülgetjük. Egyszer máshol már írtam, igaz, még nem jelent meg sehol, és lehet, hogy nem is fog, de most onnan idézek, egy saját írásból, nem pontosan: nekem szerencsére megtanították és - végül többszörös tiltakozás után - integráltam, hogy a facsavar behajtása előtt, ha tudunk, előfúrunk. Az így behajtott csavar is mindenképp roncsolja kicsit a közvetlen környezetét, de a célját beteljesíti, és valami nála nagyobb egészet összetart.

Szia, szólíts a nevemen! Eddie vagyok, facsavar.


40 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


Post: Blog2_Post
bottom of page