Erről hogyhogy nincs adat?

A cikk 2021. január 11-én jelent meg.

A vakcinákról szóló hiányos információ okai és hatásai

Nagyon sok kérdés merül fel a már engedélyezett vakcinákkal kapcsolatban is. A viszonylag gyors fejlesztési és tesztelési folyamat miatt a vakcinák tekintetében nem tudunk teljes információs döntést hozni. Természetesen ez az élet minden területén igaz, talán csak döntéselméleti és szimulációs modellekben lézetnek igazán teljes információs helyzetek, leginkább egy-egy szemináriumon vagy zárthelyin botlunk bele ezekbe. Míg az emberek egy részének nagyon fontos az, hogy minél több információ alapján tájékozott döntést hozzon, másik részük impulzívabb, esetleg más szempontok is hasonlóan fontosak számára. Sokan inkább hallgatnak egy-egy olyan személyre, akiben megbíznak, és sok esetben előfordul az is, hogy a személy, aki mondja, fontosabb, mint az, amit mond.

Pár gondolattal fogok most eljátszani, ez most egy impulzívabb, kevesebb konkrét információt tartalmazó írás, mert leginkább arról szól, ami nincs.

• Hogy lehet az, hogy egyes országokban nem tartják a fejlesztők/gyártók által javasolt adagolási intervallumokat, és nem 3 vagy 4, hanem egyes esetekben 6-12 hét múlva adják be a következő adagot az oltásból, annak ellenére, hogy nincs adat az ilyen alkalmazásról?

• Miért nincs az immunitás hosszúságára vonatkozó adatunk?

• Miért nincs adat arra vonatkozóan, hogy az immunhiányos állapotban lévőknek/diabéteszeseknek/autoimmun betegeknek, stb. biztonságos és hatásos-e az oltás?

• Miért mondják azt, hogy aki megkapta az oltást, ugyanúgy fertőzhet másokat, akár tünetmentesen?

Mindegyik kérdésre adott válasz ugyanoda vezethető vissza: az általam sokat emlegetett Helyes Klinikai Gyakorlatra. A vizsgálat akkor végezhető, ha az előnyei meghaladják a kockázatokat. Minden vizsgálat, minden kísérlet veszéllyel jár, ezért az is cél, hogy a következtetés levonásához megfelelő számú résztvevőt vonjanak be, de ha lehetséges, annál többet ne. Ezért nagyon fontos egy-egy ilyen vizsgálatnál a mintaelemszám, tehát a résztvevők számának meghatározása.

Két adag közötti növelt intervallum:

A két adag közötti időszak növelésének témájában a szakértők is különböző véleményen vannak. Mindkét mRNS vakcina, a Moderna és a Pfizer-BioNTech hatásossága meghaladja, már az első dózis után is a COVID-19 vakcinák sürgősségi felhasználási engedélyezési kritériumai szerint megállapított 50%-os minimális küszöbértéket. Az is igaz továbbá, hogy ezeknek a vakcináknak a hatékonyságát két dózissal tesztelték. Az első adag utáni immunitásról még kevesebbet tudunk, mint a második adag utániról, mivel a vizsgálatokban az első dózis után a résztvevő önkéntesek protokoll szerint megkapták a második adagot. Így vizsgálati adat nem áll rendelkezésre az első dózis utáni immunitásról, antitestek mennyiségére vonatkozóan sem. Alátámasztó bizonyítékok hiányában semmi végleges nem vonható le a védelem mértékéről vagy időtartamáról a jelenleg engedélyezett vakcinák egyetlen dózisát követően, illetve abban az esetben, ha nagyobb intervallumot hagynak, mint a gyártó által ajánlott és valóban tesztelt intervallum. Mindemellett érthető, hogy sok helyen így például Nagy-Britanniában is, minél előbb szeretnének minél több embert az első adaggal beoltani, vállalva a fentieken túl azt a rizikót is, ha esetleg az ellátási lánc megszakad, és sokkal később érkezik szállítmány az országba. A gyártó nem tud (és véleményem szerint nem is kötelessége) felelősséget vállalni olyan adagolási módok esetében, amikre vonatkozóan nem volt klinikai vizsgálat, illetve engedélyezés. Kutatóként úgy gondolom, nem hiába választották ki a dózist, illetve adagolási rendet (tudományos módszertan és vizsgálatok alapján), minden más alkalmazás az alkalmazó saját felelőssége.

Az immunitás hosszúsága:

Míg a tünetes COVID-19 elleni mRNS COVID-19 vakcinák hatékonysága meghaladta az elvárásokat, a kutatók még mindig nem tudják, hogy az immunitás meddig tart. A Moderna-vakcina első fázisú vizsgálatának első 119 napja alapján elmondható, hogy az antitestek minden résztvevőben csökkentek, és a semlegesítő antitestek - amelyek nemcsak megkötik a vírust, hanem blokkolják is a fertőzést - 50% -ról 75% -ra csökkentek az 56 évnél idősebb embereknél. Az immunitás hosszúságával kapcsolatban a fázis 3-as klinikai vizsgálatból akkor lesz adat, amikor is hosszabb távon nyomon tudják követni a résztvevőket. Ezt tervezik is a vizsgálati tervek alapján. Kézenfekvő, hogy ha meg szeretnénk mondani mért és megfigyel adatok alapján, hogy 9 hónapig tart-e az immmunitás, akkor ezt minimum 9 hónap eltelte után tudjuk megtenni.

A hosszú távú hatásosságot már nehezebb mérni. Nem módszertanilag természetesen, inkább etikai szempontból. Felmerül a kérdés ugyanis: Joga van-e most azoknak az önkénteseknek megkapni a vakcinát, akik a vizsgálatban placebót kaptak a kontrollcsoportba tartozókként? Melyik fontosabb tehát, az összehasonlítható hosszabb távú adat, vagy az önkéntesek egyéni védettsége, azoké, akik egyébként már eddig is segítettek azzal, hogy részt vettek a vizsgálatban?

A Pfizer javasolta a vizsgálati protokoll módosítását azt támogatva, hogy a résztvevők, akik placebót kaptak, átkerülhessenek a vizsgálat aktív vakcinát kapó csoportjába. Ehhez mindig szükséges a szabályozó testületek jóváhagyása is, a folyamat elindult, március 1-ig tervezik beoltani az eddig placebo csoportos résztvevőket, ha ők azt szeretnék. Ez többhónappal megelőzi azt a dátumot, amit eredetileg terveztek. Az FDA és tanácsadói szorgalmazták az önkénteseket, hogy a lehető leghosszabb ideig maradjanak a placebó csoportban, hogy minél több biztonságossági és hatékonysági adatot gyűjtsenek az oltásokról, míg a vállalatok úgy vélekedtek, hogy az önkéntesek etikai és gyakorlati okokból is hamarabb kapják meg az oltásokat. Nem rejtem véka alá a véleményemet, ebben nem az FDA-vel értek egyet, hanem a gyógyszergyártókkal.

A Pfizernek ehhez meg kell „szabadítania” a vizsgálatot - vagyis meg kell mondania az önkénteseknek, hogy a vizsgálat vakcina csoportjában vagy a placebó csoportban voltak-e. Ez az eljárás viszonylag megszokott, sok klinikai vizsgálatban, ha egy gyógyszer vagy vakcina hatékonynak bizonyul, gyakori a vakítás feloldása, majd a gyógyszer vagy vakcina felajánlása a jóváhagyás előtt.

Immunhiányos és egyéb állapotok:

Azok a személyek, akik HIV-fertőzésben vagy más immunhiányos állapotban szenvednek, vagy immunszuppresszív gyógyszereket vagy terápiákat szednek, fokozottan veszélyeztetettek lehetnek a súlyos COVID-19 kialakulásában. Jelenleg nem állnak rendelkezésre adatok a vakcinák biztonságosságának és hatékonyságának megállapításához ezekben a csoportokban. Stabil HIV-fertőzött személyeket ugyan vontak be az mRNS COVID-19 vakcina klinikai vizsgálatokba, de az adatok továbbra is korlátozottak, a kicsi minta miatt nem vonható le megbízható következtetés. A CDC, az amerikai járványvédelmi központ javaslata alapján immunhiányos betegek COVID-19 oltást kaphatnak, ha nincs egyéb ellenjavallatuk az oltásra. Ugyanakkor tájékoztatni kell őket, hogy nincs elég adat arra vonatkozóan, hogy esetükben mekkora a hatásosság, milyen a biztonságosság, illetve esetükben nagyobb a valószínűsége a csökkent immunválasznak.

Esetükben, ahogy más betegcsoportokban is a keezlőorvos ajánlását érdemes szem előtt tartani. Ennek oka megint az adathiány. Kivitelezhetetlen minden egyes betegség-csoportból akár 5-5000 főt is bevonni egy-egy vizsgálatba, túl sok, túl hosszú, nem utolsó sorban túl költséges vizsgálat kellene ehhez, így sokszor egy nagy hármas fázisú vizsgálatot végeznek a kutatók, részcsoportokra vonatkozó elemzésekkel. Ha a minta rétegzett, s előre tudják, melyek a kockázati csoportok, amiket érdemes vizsgálni, úgy könnyebb tervezni, de a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy veszélyeztetett, nagyobb kockázatú csoportokból vizsgálati résztvevőket is nehezebb toborozni (ha pl. placebót kap és megfertőződik, egy immunhiányos betegnél nagyon súlyos betegség léphet fel). Amint nagy számban oltják a lakosságot, forgalomba hozatal utáni, sok-sok fázis 4-es adatgyűjtést érdemes és hasznos végezni, a kötelező biztonságossági jelentéseken túl.

Oltás után is fertőzhet?

Megvan a kockázata. Nem tudjuk, mert nincs róla elérhető adat (mivel ez nem volt vizsgálati végpont), tehát abból indulunk ki, hogy kockázatot jelent. Ha elképzelnék egy olyan klinikai vizsgálatot, amiben ezt vizsgálják, annak tartalmaznia kellene a vizsgálatban résztvevő tevékenységének, tüneteinek, kontaktjainak a naplózását, az ő és a kontaktok folyamatos tesztelését, tüneteik naplózását. Talán egy kezünkön meg tudnánk számolni, hány ilyen embert találnánk, aki önkéntesen ebben részt venne, ha arra is van 50% esély, hogy ráadásul placebót kap, akkor főleg.

Mivel ilyen vizsgálat, ami innen nézve már inkább hasonlít egy nyomozásra és lehallgatásra, nem fog folyni, arról, hogy oltás után mekkora arányban fertőzhet valaki, klinikai adatunk nem lesz.

A médiában természetesen fel fog bukkanni egy-egy ilyen eset, ahogy megjelennek allergiás reakciókról, mellékhatásokról szóló hírek is. Statisztikusként úgy gondolom, ezeket az egyedi, bár nagyon fontos (és egyes esetekben sajnálatos) eseményeket érdemes előfordulásuk mértékét is figyelembe véve kezelni.