Jézus, meghallgattam Orbán Viktort. "Rant" jön. Először egy szimpla komment akart ez lenn, aztán facebook poszt lett, de hogy el ne vesszen, mert ahhoz egész érvényes és szellemes (de ez nem - csak - miattam), jön ez ide is. Kávé, na az nem kellett a beszéd hallgatása előtt, tényleg.
Az első kedvenc idiómám a "történelem jó és rossz oldala" volt, meg hogy valaki ezen meg azon az oldalán álldogál. Mert ugye ez az egész vételenül sem dinamikus, és persze, hogy fekete-fehér. (sarcasm)
Aztán jöttek megint a harcos, vagyis, khm, védekezős részek. Mert ugye passzívak vagyunk, mégiscsak szenvedő nép ez a magyar, akkor is, ha fifikás. Szóval ott állunk teljes védőfelszerelésben, miközben az egész EU ránk támadt, tucatnyi miniszterelnök, akiknek már a nevét se tudjuk. De ugye mi, mi még mindig itt állunk amúgy, mint a cövek.
Közben járja itt Európát, izé, meg Magyarországot a Brezsnyev-doktrina szelleme (előtte is járkált már a mondandóban szellem kísértetiesen, nem mondta ki, hogy a kommunizmusé, vagy csak én ugrottam át, de nyugi, Viktor, értettük).
Közben azért a magyar még mindig áll, ugye, és nemcsak áll, megállít: Homok a gépezetben, bot a küllők között - vö. azzal, hogy később azt mondja, hogy jól halad az ország szekere. Mert ugye később mégiscsak mozgásba megy át minden: tehát állni is, megállítani is, haladni is, ezt egyszerre is tudjuk kivitelezni.
Ja meg vagyunk még tüske a köröm alatt ...ez mondjuk nekem ilyenkor kokrétan fáj, ah, hogy nem gondol a szerencsétlen szenzoros izékre, de azok ugye úgyis liberális kis taknyosok, meg percemberkék. Valahogy most ez vonzó lett és épp percemberke szeretnék lenni. Mert ugye hiába bánt, megsértődni nem akkor kell, amikor okunk van rá, hanem amikor megéri. Eskü, nem én mondtam. Ez amúgy afféle vallomás. Olyasmi lehet, mint az elkúrtuk. Béláim.
Kedves emlékezők! Már rég nem emlékezünk, már rég inkább az előválasztásról beszélünk, meg arról a fejünkbe élő baloldal-képről, ami messze van igazából még attól is, ami egy átlagember fejében van akkor, ha a baloldal szót hallja. Igen, nem adhatunk mást, csak mi lényegünk, a baloldal fáján baloldali politika nőhet, az egyesült ellenzék pedig nem csak baloldali, de az biztos, hogy más politika fog nőni a fáján, mint a Fideszé. Nem az EU tesz (ver? -na ez meg már aztán mindennek a teteje, hogy egy mondatban képes ezeket így egyben kimondani) minket érzékennyé, liberálissá és európaivá (mindezek amúgy nagyon fontos értékek). Egy új, nem illiberális hanem liberális, zöld ügyekre és szociálisan érzékeny kormány jön 2022-ben, ami nem tesz minket amúgy semmivé (mert nem kívülről kell minket valamivé tenni, igazán nem is lehet), majd egymást formáljuk inkább. Nem rólunk és nélkülünk, hanem rólunk, velünk, együtt és veled, Uram, de nélküled.
Ugyanitt, természetesen Jordán Tamás és az összes ellenzéki miniszterelnök jelölt beszédével sokkal inkább tudok azonosulni, és nagyon örülök, hogy azt hallgattam először. Köszönöm!
És persze, megállítom magamat is:
Comments