top of page

Rage Room - experience

Rendhagyó bejegyzés lesz egy kicsi ajánlóval, mert nem tudom megtenni, hogy ne. A helzet az, hoyg valamkikor még az előválasztási hajtás közepén voltam úgy, hogy most már muszáj valahogy az energiákat valami erőteljesebb formában kiadni, átalakítani, khm, rombolásba akár. Egy boxzsákot is rendeltem egyébként, érkezik majd az is. Közben azonban egy barát rám írt - igazából azért, hogy kicsit legyen helyem és lehetőségem beszélgetni valaki olyanannal, aki hasonló dolgokon ment keresztül. Köszi innen is.


Szóval ismeritek azt a viccet, ami úgy kezdődik, hogy három srác elmegy a Rage Roomba? A helyzet az, hogy nem vicc. Az időpontkérés szuper gördülékenyen ment, oké volt, hogy hárman vagyunk, megegyeztünk a csomagban, árban. Mivel a köztemető mellé mentünk, majdnem elkéstünk, sokan igyekeztek már a temetőbe látogatni. Mégiscsak odaértünk, bejutottunk a sorompón is, aztán amikor már láttunk pár szétvert autót, konstatáltuk, hogy megérkeztünk. A tulaj nagyon jó fej volt, kínált kávéval, gyümölcslével, vízzel, mutatta, hol a mosdó, aztán elolvastuk a szabályzatot, aláírtuk, hogy oké. Kaptunk védőfelszerelést is, azt felvettük. Aztán választhattunk a kínálatból: baseball ütő, feles vascső, satöbbi. Vittünk be a szobába egy párat, ahol 2 asztalon várt minket pár billentyűzet, péntárgép, telefon, üveg, tányér, egyéb porcelán dísz, egér, szóval egy halom bigyó. Kaptunk egy kérdést is, milyen hangos legyen a zene. Túl hangos azért ne, mondtuk. Aztán beindult a zúzás. Voltak könnyen és nehezen szétverhető dolgok, és revelációk ezek mentén. Nekem a kedvencem a billentyűzet szétverése volt, ahogy a billentyűk potyogtak egy ütés után. Jó, meg azért a géprombolás élménye mint olyan, azért ad egy extra pluszt. Bár mondjuk, kedves ludditák, én amúgy szövőgépet nem szívesen.


A géprombolók dalát azért emlékezetből idehozom, szerintem az egész akkori osztály kedvenc törikönyves szemelvénye volt, most meg úgy...ideillik:

Éjjel, ha nem rezdül a lomb, a kis csapat előreront, fegyvere puska, bárd. Ó, jó takács fiam, derék, bátor fiam csapásod alatt a gép hasad jó takács fiam.

Na hát. Az erő egy idő után ésszel párosult, hogy a - már eléggé szétvert lapjára szedett - dolgokat élére állítva, vagy egyik dolgot a másiknak hajítva, vagy a falnak "cseszve", bocsánat, nincs erre jobb szó, szét tudjuk szedni.


Hárman voltunk, két asztal volt, egy idő után persze már a földre kerülő dolgokat is ütöttük, azt hiszem, én elég jól bele tudtam élni magam. Az elején nehéz volt még átállni, de a jó zúzós zene, meg a pár perc után termelődő adrenalin sokat segített. Az idő elrepült. Nem is fél órát voltunk benn végül, hanem minimum 45 percet, hagytak minket. A zene lekapcsolásakor pont végeztünk. Mindennel. Aztán amíg a védőruhát levettük és írtunk a vendégkönyvbe, a számla is elkészült. Rajta: egyéb szórakoztatás. Kijöttünk és mind a hárman azt mondtuk, tényleg jól szórakoztunk. Nekem meg azt mondták a srácok, hogy ez neked nagyon megy. Igen, nagyon ment és nagyon nagy szükségem is volt rá. Benézett a házigazda is, és azt mondta, szép munkát végeztünk, így kell ezt. Igaz, ami igaz, nem sok dolog maradt meg. Lesz kép is a végén.

Levezetni nehéz volt, mármint így ezután egyből beülni az autóba lehet, hogy nem volt jó ötlet, előtte egy kis séta vagy valami mozgás még nem ártott volna. Összességében viszont nagyon ajánlom a Rage Roomot, bár mindezt kiadni akkor lenne a legjobb, amikor ki akar jönni, de így is sikerült pár perc után ráhangolódni a dologra. Szuper hely, kiváló fogadtatással és vendéglátással- ahol büntetlenül szétverhetsz dolgokat. Hozom is linket is hozzá: https://rageroombp.hu/


Meg a galériát is. Előtte-utána kép aztán pár saját. Nem, nem járok mindig vascsővel, sőőőőőt. ;)



14 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Post: Blog2_Post
bottom of page