Ha együtt mentek valahova vagy saját rendezvényre hívod.
Nem teljesen saját ötlet, de kicsit átdolgoztam. Az eredetije angolul az @undercoverautie oldalon található a képnek, hosszú leírás az nem volt hozzá, azt már én teszem hozzá, könnyen, mert nagyon is tudok vele rezonálni.
Ha van egy buli, egy előadás, egy közös program, rendezvény, és autista ember társaságában veszel részt, legyen az illető felnőtt vagy gyerek, ez mind segíthet . neki is és neked is. Most persze megint leginkább saját szemszög és tapasztalat következik, kiindulni mindig abból tudok.
Első körben: a tervezés nagyon fontos. Első körben, hogy mi lesz, mi mi után következik. Segítünk azzal, ha a tervhez, amennyire lehet, tartjuk magunkat. A tervezéshez tartozik az is, hogy jó, ha tudja az ember, kikkel lesz együtt, kik lesznek ott, ha ez lehetséges. Fotók a rokonokról, ha régen láttuk pl, fotók a helyszínről. A helyszínt a Google Street Viewn-n is érdemes megnézni. Bevallom, én enélkül sehova nem indulok el amúgy. Ha lehet, legyen egy terv arra is, hogy hogyan lehet hazajutni, taxi, tömegközlekedés hogy van, ilyesmi. Minél kevesebb meglepetés, annál jobb. Ha túl sok a bármi, az triggerelhet. Lehet ez fény, ember, chit-chat. Ha van olyan hely, külön szoba, ahova el lehet vonulni, az segít. Az is ha van szünet, ha olyan a rendezvény. A szünet a szoba meglétével is elérhető, ha az bármikor rendelkezésre áll. Ha pedig olyan a beszélgetés, figyeljünk az időlimitre, ha vannak érthető és értelmes szabályok, ahhoz jól lehet alkalmazkodni, ha mindenkire ugyanúgy érvényesek. Például nehéz sok esetben megszólalni, nem tudjuk, mikor kerül ránk a sor. Ha belevágunk a másik szövegébe, vagy egy kedvenc témánkról mi bezsélünk hosszan, sokkal könnyebb az előre megadott szabályokra hivatkozva változtatni a helyzeten. Az időlimit és a sorrend ezen segít, persze ha olyan a helyzet. Az 1:1 is könnyebb általában, mint a körbe ült asztal. De ez egyéni. Nekem biztosan könnyebb. Persze nem csak ez egyéni, hanem nagyon sok dolog, így általánosan, inkább kérdezzünk, nem mindenkinek ugyanaz segít, vagy ugyanaz jó. Ha lehet bátran füldugót használni vagy fülest, az is szuper, az ember nem feltétlenül bunkó, ha elvonul vagy a fülét takarja, lehet, hogy épp megküzd. Érdemes azt is elmondani az elején, főleg ha házigazdák vagyunk és nem nagy plénum előtt, de a résztvevők figyelmét is akár felhívni, hogy a magunkat nyugtató mozgás (stimming) minden formája oké. Én néha úgy vagyok, ha még egyszer szól valaki hogy ne kaparjam magam, ne várja, hogy nyugodt maradok. Az utolsó a nasi. A paraszimpatikus idegrendszer bekapcsolható például evéssel. Akkor a testnek máshogy kell dolgozni. De ezt tudja sokszor a neurotipikus ember is: ezért a stresszevés. A nasi segít, persze a víz is, hasonlóan hat, ha egyet tudunk kortyolni.
Commenti