Fejvesztve

Reggel, épp a kávét iszom a dolgozóban.

-Anya, baj van - jön le a gyerek.

-Mi a baj?

-Nem találok valamit - mondja szepegve.

-Mit, fiam? Segítek kicsit keresni, de sok időm nincs, dolgoznom kell. Lehet, hogy nem találjuk meg.

-Egy legót.

-Egy darab legót?

-Igen, a rendőr fejét.

-A rendőr elvesztette a fejét?

-El, nem találom.

-Ilyen előfordul. Jó, menjünk fel.

Keresem, persze nem találom. Találok aztán egy fejet.

-Ez a fej jó lesz?

-Ez nem az ő feje, az bajszos fej. Ez meg egy lánynak a feje.

-És most nem lehet ez a rendőré? Tényleg nincs időm most keresni.

-De ő fiú, nem lehet lány feje. Hát fiúteste van.

-Ó, fiam, sajnos lehet bármi. (Ezen a ponton elhessegetem, amit épp érzek és váltok.)

-Na, mi lenne, ha felpróbálná?

-Jó.

-Na, milyen?

-Nem jó.

-Itt egy munkás, annak a feje jobb lesz hozzá, az szakállas.

-Szóval az ő fejét vegyem le és az legyen most a rendőré? És hogy ne maradjon fej nélkül, ő megkaphatja ezt a fejet?

-Meg. Nem baj, ha neki lány feje van.

-Aha, értem. Vagyis egészen nem. Nézd, itt egy sisak, kéred a rendőr fejére?

-Az nem az ő sisakja, de végül is. Anya, a motorját megkeresed?

-Igen, az ott van a dobozban. Várj. Tessék. Így jó?

-Jó. Köszi, anya. Menj dolgozni.