top of page

Vakcina-monológok

Ez az írás 2021 március 26-os, az akkori mindenféle jellegű bizonytalanság miatt akkor nem osztottam meg nyilvánosan, de akkor még blog sem volt. ;) Most, októberben meg már simán lehet. Amúgy is, ez "csak" humor.


Pfizer be, a dobozát ledobja magáról. Meglazítja a kupakját. Laza és menő.

Az új srác vagyok a szomszédból. Az a helyzet, hogy máshogy működök, mint a társaim. Ilyet, mint én, na ilyet korábban ne terveztek ám. Tudok hatni, de még hogy! Én vagyok a hatásosság maga. Ezért persze népszerű vagyok, hogyne lennék. Néhányan ugyan sokkot kapnak tőlem, na arról én nem tehetek. Ha valaki allergiás rám, ne jöjjön a közelembe – én szóltam. Büszke vagyok magamra nagyon, a készítőimre is, kismamáknak is adhatnak, azt mondják, na meg gyerekekre is hatással lehetek. Megtiszteltetés, na és felelősség. Bízok magamban, megugrom ezt az akadályt is.


Pfizer ki, Moderna be, doboz nélkül, csak az üveg. Befelé jövet pacsizik egyet Pfizerrel. Ledobja a kupakját.

Pfizer unokatesója vagyok. Nagyobb, és megsúgom, erősebb is. Bennem aztán van anyag, hiába ő az unokabátyám, azért nem lehet engem kis unokaöcsinek hívni, nem ám! Van egy kisugárzásom nekem is. Igaz, azért tőlem is lehet sokkolódni. Azért az eléggé zavar, hogy simán felcserélhetőnek tartanak az unokabátyóval. Én egyedi vagyok!


Moderna ki, AstraZeneca be. Moderna vet rá egy megvető pillantást. AstraZeneca lazít a kupakján minimálisan csak, hogy tudjon merengeni.

Unom ezeket az arcokat. Olyan nagyra tartják magukat! Bezzeg én, én azt mondom, itt vagyok, engem lehet használni, nem adom magam drágán. Nem is értem, miért kérdőjelezik meg egyesek a szándékomat. Jó-jó, az emberek reagálnak rám így is-úgy is. Lehet, hogy emlékeztetem őket arra, hogy a majmokhoz közel állnak. Aztán persze minden reakcióról tájékoztatnak, ha én okozom, ha nem. Nem egyszerű ám így élni. Alkotóm folyamatosan adatot gyűjt rólam, és még képes közölni is. Az önismeret rögös útján sétálgatok, most már extra időt is kapok hozzá.


AstraZeneca ki, Szputnyik be, villámgyorsasággal. AstraZenecának köszönni sincs ideje. Szputnyik kupakja már levéve.

Gyors vagyok. Még adat se volt rólam, már engedélyeztek. Azért az alkotóm jó fej, legalább utólag lett rólam adat. Mert teszteltek ám engem is az emberek! Én pedig megfeleltem. Ügyes voltam, tényleg! Tervezőm elővigyázatos volt, azt is mondta, nem vagyok jó mindenkinek. Ez azért belátható, valljuk be. Na de aztán rájött, hogy azért mégsem vagyok annyira rossz, hogy azért kárt nem okozok. Ennek azért örülök. Lehet, hogy orosz vagyok, de nem vagyok én olyan rideg. Szívesen megyek Európába is, talán beengednek.


Szputnyik ki, ugyanolyan gyorsasággal, mint ahogy bejött, Sinopharm be. Sinopharm láthatatlan, de szúrós szemmel néz Szputnyikra. A fecskendőjéhez egy viszonylag rövid tű is tartozik.

Mindig tudatosítom, hogy engem már megöltek egyszer. Hogy lehet így létezni? Azért öltek meg, mert így tudok segíteni az embereknek. Pedig én nem segíteni akartam ám eredetileg, dehogy akartam én. Most hogyan legyek így önazonos? Amúgy is összezavar a tervezőm azzal, hogy bemond rólam egy adatot a népnek, még magam se tudom, igaz-e. Nem érdekel, hatni szeretnék, vagy így, vagy úgy. Én bízom a tervezőben, igazából a barátainak ajánl fel, akkor nagy gond nem lehet. Á, nem is tudom, mit agyalok itt, sodródok, nekem könnyű, készen vagyok, tűről kupak le, izomba be. Én csak tényleg azt remélem, kiváltok valami reakciót.


Sinopharm ki, Janssen be. Majdnem összeütköznek. Janssen későn érkezik, Sinopharm meg még mindig láthatatlan.

Végre megérkeztem. Azért olyan sokat nem késtem. Bár attól függ, honnan nézzük. Önálló vagyok, nagyon is. A helyzet az, hogy egy adag elég belőlem. Igazán karizmatikus vagyok. Na nem is beszélek többet, jövök majd és kipróbáltok. Dupla hatásom lesz, úgy gondolom: az egy dolog, hogy védetté teszem az embereket, lelkileg is segítek: felszabadulnak, akik addig vártak, mert belőlem tényleg csak egy kell!


Janssen ki, CanSino Bio be. Majdnem összeütköznek ők is, CanSino is láthatatlan. Tűt visz magával, fegyver nélkül sehová.

Semmit sem tudnak rólam, mégis itt vagyok. Nem zavar ám engem, hogy engem oktrojálnak az emberekre. Teljesen oké vagyok, azt mondja a tervezőm. Két gyakorlati fázis után az egész kínai katonaságot beoltották velem, az már valami, kérem! Felzárkóztam, fel, mert ugye aki nem lép egyszerre….

CanSino tiszteleg, bár nem látja senki, mert még mindig láthatatlan. CanSino jobbra el, Covishield be, kiköpött AstraZeneca, más címkével.


Jó, igaz, hogy klón vagyok. Kit zavar ez a XXI. században? Senkit, ugye? Úgyis a szegények vakcinája vagyok én is, csakúgy, mint a tesóm. Hívhatom tesómnak, talán. Amúgy magamnak is próbálom bizonyítani, hogy igazából nem is vagyok más. Ugyanolyan jó vagyok. Mondom, ugyanolyan jó vagyok.




14 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

コメント


Post: Blog2_Post
bottom of page