top of page

Várandós? - Nő? Személy?

Mára is jutott egy vihart kavaró tweet, Margaret Attwood, A Szolgálólány meséjének írója tweetelt egy véleménycikket, melynek címe Miért nem mondhatjuk többé azt, hogy „nő”? volt. Itt érhető el az Attwood által osztott eredeti: (https://www.thestar.com/opinion/star-columnists/2021/10/15/why-cant-we-say-woman-anymore.html) A megosztás miatt az írónőt többen transzfóbnak nevezték, mások követelik vagy kérik, kérjen bocsánatot, és vannak, akik mellette állnak ki.

A helyzet az, hogy én is is megosztottam egy hasonló témájú The Economist cikket (https://www.economist.com/leaders/2021/10/02/why-the-word-woman-is-tying-people-in-knots), aminek füle ugyan volt, farka már nem igazán. #punintended A cikk következtetése ugyanis az volt, hogy nem merünk erről a témáról beszélgetni. Pedig a nyelv, na meg a beidegződések is csak így fejlődhetnek. Az Econimist cikk egy Lancet publikációból indul ki, mely orvosi szaklapban a nőkre mint "vaginával rendelkező testekre" hivatkoznak. Az orvosi terminológián túl azonban, ahogy az Attwood-esetből is látszik, a hétköznapokban is előkerül ez a téma, azonban nyugodtan, józanul, érvek mentén nagyon nehéz róla beszélni. Pedig tudjuk, a tabuk sosem jók. Ezért inkább írok róla ide is, aztán - megint ezt kérem - beszélgessünk. Előrebocsátom, én úgy definiálom magam, hogy valahol középen vagyok. Úgy vagyok középen, hogy - egy kicsit esetlen szóval kifejezve - érintett vagyok: nembináris, transz, semmiképpen nem nő, csak testileg olyasmi.


Kezdem ezzel az orvosi résszel, az Economist is ír erről, és hasonlóan gondolom, mint a cikk írója, de kicsit máshogy fogalmazom meg: az ember nem testrészek összessége csak, tehát a testrészekkel történő megnevezés dehumanizáló lehet sokaknak. Úgy gondolom, jogosan, legyen cisznemű vagy transznemű az illető.


Tehát vaginával rendelkező testek. Gondolkodjunk csak el. Az igaz, hogy bizonyos betegségek, kondíciók megállapítása esetén az ilyesminek van látjogosultsága: méhnyakrák szűrésre is az megy el, akinek szóba jön, függetlenül attól, hogy az illető férfi, nő vagy nembináris. Viszont az is igaz, hogy a másik irányba az ilyen jellegű megnevezés nem tapasztalható, hozza a példát a cikk a „herékkel rendelkező testek” esetére. Ezzel vagy hasonlóval nem helyettesítik az orvosi szakszövegben sem a "férfi" megnevezést. Ez egy jogos felvetés, mindenképpen. Az Economist azt is említi, hogy az ismeretlen vagy idegennek hangzó kifejezésekhez való ragaszkodás megnehezíti a csak vagy aránytalanul a lányokat és nőket érintő kérdések megvitatását, mint például a női nemi szerv megcsonkítása, a családon belüli erőszak, a gyermekházasság vagy a fizetésbeli különbségek tartóssága. Ez, úgy gondolom, mind jogos - később még ehhez visszatérek.


Előtte térjünk át kicsit a másik írásra is: Az Attwood által a twitteren, amúgy mindenféle kommentár nélkül megosztott cikk szerzője azt fejtegette, hogy egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem írják le a "nő" szót, amivel végső soron a női identitást semmisítik meg. Példa erre, hogy várandós nők helyett például várandós személyek kifejezést használnak.

Ezen túl azt is írja még a cikk, hogy a „nő” szó egyre inkább szitokszóvá válik, azokat pedig, akik használják, egyre gyakrabban vádolják meg transzfóbiával.


Ezzel, hogy a "nő" szó szitokszóvá válik, nem tudok egyetérteni, ez, úgy gondolom, mindenképp túlzás.

De van itt egy másik túlzás is, innen nézve:

Transzfóbnak nevezni valakit, azért mert azt mondja, hogy "terhes nők", az egyszerűen szélsőség, valószínűleg ugyanis az illető nem transzfób, a nem pontosan ismert tényeken alapuló kívülről történő címkézés pedig alapvetően nem jó gyakorlat.


Viszont ha én azt mondom valakinek, hogy nem vagyok nő, kérlek ne nevezz annak, és ez a valaki továbbra is azt teszi, az szimplán ignorálás és esetlegesen bunkóság. Ha nem szándékosan teszi, hanem még *az jön*, és ha szólok, és elnézést kér, az rendben is van. És ha még szándékosan is teszi, ettől még, én úgy gondolom, nem transzfób. Legalábbis nem feltétlenül az, persze lehet, de több kell ahhoz, hogy el tudjam dönteni. Mert lehet, hogy csak olyan valaki, akinek nehezebben megy az átállás, vagy nem is akar átállni, valami teljesen más ok folytán. És akkor nekem jogom van ezt úgy kezelni, ahogy akarom, például többet nem szóba állni az illetővel.


Ugyanitt, a terhes személy megnevezést teljesen jónak tartom, bár a várandóst preferálom a terhessel szemben (ugye, kit mi zavar). Sőt, a személyt használva tényleg benne van mindenki, nem gondolom, hogy a női mivoltot kétségbe vonja. A legtöbb terhes személy nő és ez így van jól, viszont nem csak nő lehet terhes. Na de, ahogy egy nőt esetleg sérthet a terhes személy megnevezés, ha épp olyan állapotban van, egy terhes nembináris személyt vagy férfit is sérthet simán az, ha a terhes nőkről beszélnek a váróban például, ahol ott ül a pocakkal. Ez az ő érzése, teljesen érvényes.


Tehát a szakmai nyelvben viszont mindez akkor fog cserélődni, ha elér a dolog egy kritikus tömeget. Amíg egyéni szinten működik az, hogy úgy nevezzük meg egymást, ahogy a másiknak komfortos, és nem cél a megbántás, addig nem hiszem, hogy transzfóbiát kiáltani előre visz egy-egy általános megnevezés kapcsán.


Előbbre visz, ha erről beszélünk, sokat. Mert, ha már október 23 van, a pesti srácok között is volt nő és egy nő vagy nembináris személy is lehet "hazafi". Az összes többi pedig az egymásra figyelés és az organikus nyelvfejlődés kérdése. Én innen azt mondom: Használjuk bátran a nő szót, ha éppen az adott közösségre, illetve az adott témához az illik, az kell, annak van helye. Használjuk a nő szót, ha a nőket érintő dolgokról beszélünk. Emellé, és nem ehelyett, ha úgy van, ismerjük el, hogy a dolog másokat is érint: tehát például a nőkön túl a családon belüli erőszak áldozatai a bármilyen nemű gyerekek, az idősek, vagy akár az lmbtq+ közösséghez tartozók is nagyobb arányban lehetnek, mint például a férfiak. Tegyük hozzá egy mondatban, ismerjük el. Főleg ha ennek van tere. Egy írott cikkben bizony van. Persze itt is vannak árnyalatok. Lehet mérni például a 2021 október 23-án 10:00 órás állapot szerint barna, rövid (3 cm-esnél minden szál rövidebb) hajú férfiak (ebben a transz férfiak is benne) 90 cm-nél kisebb képátlójú TV előtt töltött idejét 2021 október 23-án 0:00 és 24:00 óra között, Magyarországon, vagy lehet mérni a magyarországi, 2021 október 23-i 0:00 és 24:00 óra közötti tévé előtt töltött időt. A kérdés az, hogy miről beszélünk, és a nyelv egyszerűsítő jellegű működése miatt hozzáteszem, az is kérdés, hogy hol, hogyan és kinek beszélünk. És az is, hogy beszélünk-e, vagy inkább írunk. Más kérdés az orvosi szaklap, és már kérdés Attwood twitter feedje. Vagy az én blogom.


Élő szóban ugyanis a kommunikáció része a megértés segítése és az egyszerűsítés. Fogalmazhatunk amúgy akár úgy, hogy a "várandós nők, illetve személyek" - így ki is emeltük a többséget, és bele is foglaltunk mindenkit. Nem sokkal hosszabb, mint az eredeti. Lehet, hogy először ez egy önkéntelen "javítás"-nak, korrekciónak tűnik, van, aki pedig felkapja a fejét, hogy ugyan már. Kritikát mindenképp kapni fogunk, de mint minden kritikát, lehet ezt a helyén kezelni. Aztán a nyelv úgy alakul, ahogy, lehet, hogy a "várandós személy" megnevezés általánossá és megszokottá válik.


Azonban attól még a nő mint olyan, nem tűnik el. A női test, a női lét, a női identitás megmarad - annak, akiknek ez van, és ők sokkal-sokkal többen vannak, mint a transznemű kisebbség. Sajnos a nők problémái is megmaradnak, bizonyos interszekciókkal. Egy női probléma ugyanis lehet egy nembináris problémája is épp, vagy egy transz férfi problémája, ha az a probléma pl. a szocializáció milyenségéből adódik - erre kedvenc példám az, hogy az autizmus máshogy jelenik meg a nőknél és férfiaknál - de inkább, máshogy azoknál, akik lányként lettek szocializálva, és máshogy azoknál, akik pedig fiúként. Egyből érthetőbb a dolog, amúgy. Akkor is lehet közös probléma, ha mondjuk méhnyakrákról beszélünk, akkor ez mindazokat érinti, akinek van méhe és méhnyaka. És egy női probléma lehet egy transz nő problémája, természetesen, de még mennyire!, de hát ugye ő mindenhogyan beletartozik a nők csoportjába. Nem biztos, hogy beletartozik viszont a fentebb említett orvosilag, testrészek alapján megalkotott kategóriába.


Azt talán fontos megérteni, hogy ahogy a nők is harcoltak az egyenlő jogaikért - és sajnos ez a folyamat még le sem zárult teljesen, lásd az egyenlő munka-egyenlő kereset dolgát, az egyenlő lehetőségek meglétéről vagy inkább meg nem létéről nem is beszélve - a transznemű és nembináris embereknek is küzdeniük kell a jogaikért - azt hiszem, a saját méltóságukhoz és önazonosságukhoz való jogukért, első körben. Az emberi méltósághoz való jog pedig a legtöbb ország alkotmányában, így amúgy Magyarország alaptörvényében is rögzített. A transznemű emberek (én simán belesorolom amúgy a nembinárist is a transz kategóriába, erről is vannak eltérő megközelítések) legalább ugyanannyira kiszolgáltatottak, és hátrányos helyzetből indulnak, a tansznemű nők pedig talán a legnehezebb helyzetben vannak ilyen téren, bár hasonlítani nehéz és nagyban függ a helyzet nehézsége az individuumtól, na meg a közvetlen környezettől.


Nők és férfiak pedig mindig lesznek, nem fog perceken belül a világ átalakulni nembinárissá sem, identitás-szinten biztosan nem. Nem is kell átalakulnia. Az egyéni megélések viszont lehetnek ilyenek is, olyanok is. Ahány ember, annyi megélés. Ezért ha egyénileg emberek kérnek valamilyen megfogalmazást, megnevezést saját magukra vagy közösségükre vonatkoztatva, tartsuk azt tiszteletben, és minél több helyen folytassuk le ezeket a diskurzusokat. Ne legyenek a fogalmak tabuk!

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Post: Blog2_Post
bottom of page