Amíg a vízvezetékszerelőt várom, jöjjenek akkor még a kuflik, akikre a ma reggeli esős menetben gondoltunk. A nagycsoportosok ma mennek meseszínház előadásra a Csilibe, "anyukás" dolgokat, avagy fotóválogatást, "színházpénz" befizetést elintéztem, na jó, a suliba későn értünk oda, meg borítékhiányom is van, így a tisztasági pénzzel oda még lógok. Pf, legalább észben tartom, de azért a fő reggeli téma az az volt, hogy -igen, jó, veheted a gumicsizmát. A pocsolyába azért csak a kisebbekbe, arra vigyázz, a gatyád ne legyen vizes, tudod, mentek napközben, busszal a Csilibe. Az olyasmi, mint a Dési. - Emlékszel a Désire? - Persze. Ebbe beleugrok. - Jó. Gyűjtöd a pocsolyákat? Mint Valér?
Elérkeztünk a Kuflikhoz, kufliduma jön, vigyázat, megint értelmes és vonatkoztasd arra, amire épp...
-Ha egy pocsolyát beletöltünk egy palackba, az attól még pocsolya marad? - szólt közbe Bélabá. - Nemcsak a pocsolya vize? -Jó kérdés - bólogatott Titusz. - Talán nem árt ráírni, hogy az van benne... -Az elég? - nézett rá bizonytalanul Bélabá. -Az a kérdés, mitől pocsolya egy pocsolya! - mondta Titusz. - A víztől vagy a mélyedéstől, amiben a víz benne van? - Esetleg a kettőtől együtt! - emelte fel a mutatóujját Bélabá.
Na hát, így. Egyébként ez egy #anyaésnemnő poszt, innen nézve. #nemadhatokmástmilényegem.
Comments