top of page

Szolidáris kisebbségek? - kiállás másik csoport mellett

Szerző képe: Singer EddieSinger Eddie

A bejegyzés 2020. október 25-én született, az idézett poszt is 2020-ból való.


“Most kell az, hogy sokan legyünk! ❤️Ma este 6-kor ki akarják üríteni az SZFE-s épületeket. Gyertek 17:30-ra az SZFE Vas utcai épülete elé (Budapest, Vas u. 2c, 1088) és álljunk ki az egyetemfoglalók mellett! 🌈Az elmúlt hónapokban az SZFE-sek is átélték azt, ami a magyar LMBTQ emberek mindennapjait jelenti: hogy milyen az, amikor kikiáltanak a rendszer ellenségének és kampányt folytatnak ellened. Fontos, hogy kiálljunk egymás mellett, és megmutassuk: a gyűlölködésnél erősebb a szeretet és a szolidaritás.” - ez a bejegyzés a Budapest Pride facebook oldaláról származik, október 16-án tették közzé.





Vajon mi köze az LMBTQ közösségnek az SZFE ügyéhez? Vagy miért szolidarít az SZFE hallgatói közössége a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel? Van-e egyáltalán szükség arra, hogy egy kisebbségi/marginalizált társadalmi csoport kiálljon más marginalizált csoportok mellett? Segítenek ezzel, vagy rontanak a másik csoport, s akár a saját csoportjuk helyzetén is? A “Semmit rólunk nélkülünk” elvet talán egyre többen tiszteletben tartják. Fontos az érintettek bevonása, s az, hogy egy-egy ügyben olyan ember szólaljon meg, aki az ügyben érintett közösség tagja. Emellett érdemes-e felszólalnia egy olyan embernek egy csoport ügyében, aki nem a csoport tagja, de mint más marginalizált csoportba tartozó azt gondolja, azt érzi, “tudom milyen”. Tudom milyen, ha nem vesznek figyelembe, vagy ha épp ellenségként kezelnek. Hogyan működhetnek, egyáltalán működhetnek-e szinergiák?


Droogendyk és társai írtak egy publikációt (Acting in Solidarity: Cross-Group Contact between Disadvantaged Group Members and Advantaged Group Allies, Droogendyk et al., Journal of Social Issues, Vol 72. No2.,pp 315-334, 2016) arról, hogy mi a helyzet akkor, ha egy marginalizált, hátrányos helyzetű csoport mellett egy többségi csoport tagja áll ki. Például hozzák esszéjükben a feminizmus férfi támogatóit, az LMBTQ jogegyenlőségért való harcot, melyben LMBTQ személyek heteroszexuális szülei segítettek, vagy a fehérek kiállását a Black lives matter mozgalomban. Az ilyen támogatókat előnyökkel rendelkező csoportaktivistának nevezik (AGA, advantaged group activist), s a szerzők szerint sokszor inkább rontanak a helyzeten. A kulcs, ahogy sok más területen is, itt is a kommunikáció, illetve a folytonosság. Bell Hooks fekete feminista aktivistát idézi a tanulmány: “A támogatás lehet alkalmi. Lehet azt adni, majd egyszer csak visszavonni. A szolidaritás folytonosan fenntartott elköteleződést jelent.” Természetesen ez az írás nem szeretné eltántorítani azokat, akik kiállnak ügyek, társadalmi csoportok mellett, de bemutat pár buktatót, ami alapján újragondolható az ilyen jellegű aktivizmus. Ha nem függőség alapú, hanem valódi támogató a megközelítés, ha a privilegizált helyzet tudatában vannak az aktivisták, akkor tud ez jól működni - következtetnek a szerzők.


Mondhatnánk, hogy a többség tagjai egy-egy szempont mentén kisebbségi csoportból kerülnek ki, tehát egy fehér LMBTQ+ ember a black lives matter mozgalom tekintetében ugyanúgy a fenti AGA kategóriába eshet, mint egy fehér hetero személy. Vajon tényleg ugyanabba a kategóriába esik, vagy számít valamit az, hogy - ahogy az idézett Budapest Pride-bejegyzésben áll - átélték, “milyen az, amikor kikiáltanak a rendszer ellenségének és kampányt folytatnak ellened”.

Darren Halpin Az érdekcsoportok részvételi és demokratikus lehetőségei és gyakorlata: A szolidaritás és képviselet között c. esszéjében (The Participatory and Democratic Potential and Practice of Interest Groups: Between Solidarity and Representation, Darren Halpin, November 2006, Public Administration 84(4):919 - 940) ír arról, hogy ahhoz, hogy egy csoportot képviseletinek lehessen nevezni, a tagjai érdekeiért kell cselekednie. Az ilyen csoportok vezetői, képviselői közvetlen kapcsolatban vannak a csoport tagjaival, céljuk a közös érdekérvényesítés. Ezzel szemben a szolidaritást folytató csoport egy választott, általa kedvezményezett csoport érdekeiért cselekszik. A csoportvezetők a tagokkal történő konzultáció révén nem férhetnek hozzá a kedvezményezett csoport érdekeihez, ehhez ki kell lépniük a körükből. Olyan eset is előfordul, amikor a kedvezményezett csoport nem tud kommunikálni - pl. állatvédelem területe. A demokratikusság elvét az ilyen csoportok akkor támogatják jól, ha a csoporton belül is demokratikus elvek működnek. Létezneknek olyan csoportok, akik a saját tagjaik képviseletére képesek lennének, de inkább a szolidaritást választják, nem képviselik a felmerülő ügyekben a közösségüket, nem konfrontálódnak (a szerző solidarity by choice néven említi őket). A másik véglet a representation by choice megnevezés, melyet azokra a szervezetekre alkalmaz a szerző, akik egyébként definíció szerint szolidaritást folytató csoport lehetnének, tehát tagjaik nem azonosak azokkal, akiket képviselnek, de ennek ellenére képviselni szeretnék a csoportot. Példaként a National Trust for Scotland szervezetet hozza, mely feladataként határozta meg „Skócia természeti és kulturális örökségének védelmét és népszerűsítését a jelen és a jövő generációi számára”. Egyértelmű, hogy ez utóbbi mindenkinek az érdeke, tehát a megnevezett szervezet a tagsági díjak gyűjtésére inkább szakosodott.


Abban mindkét fent idézett tanulmány szerzői egyetértenek, hogy az autentikusság meghatározó a csoportok képviseletében, a semmit rólunk nélkülünk elv, ha a csoport humán közösséget képvisel, nem megkerülhető. A marginalizált csoportok közötti szolidaritás viszont szintén fontos, s ahogy Droogendyk és társai fogalmaznak, bátorítandó, s lehet jól csinálni. A “tudom milyen elnyomott csoport tagjának lenni” talán segíthet annak az elvnek az érvényesülésében, hogy támogató, megerősítő, s ne függőséget kialakító vagy azt elmélyítő magatartást folytasson az, aki a szolidaritást gyakorolja. Bátorítsa megszólalásra az adott csoport képviselőjét, adjon teret annak, hogy elmondja kéréseit, kifejezze igényeit, ő pedig fejezze ki támogatását, de, ahogy Mwende Kwatwiva mondja a black lives matter mozgalom kapcsán: elkeserítő, ha egy szolidáris csoport tagjai viszik a tüntetésen a legnagyobb táblát, vagy ők erőszakoskodnak a rendőrökkel.


A történelem ismétli önmagát, így ha könyveket égetnek/darálnak, ha ellenségnek kiáltanak ki egy-egy jól körülhatárolható kisebbségi csoportot, akkor nem kérdés, hogy szükség van arra, hogy mindenki, egyéni szinten, s csoportszinten kiálljon mellettük. A szolidaritás nem svédasztal - mondta Ceglédi Zoltán az idei Pride Academy egyik előadásán. Más marginalizált kisebbségi csoportok képviselőinek van már tapasztalata a képviselet területén, de érdemes észben tartaniuk, hogy csoportként, a szolidaritás tekintetében, hga azt egy másik csoport érdekében gyakorolják, hasonlóak, mint a többségi társadalom tagjai. Kivételt képeznek természetesen olyan tagjaik, akik mindkét csoportba tartoznak, egyéni szinten ők lehetnek mindkét csoport képviselői, szószólói: kezdeti példánk nyomán egy LMBTQ közösségbe tartozó SZFE hallgató lehet ilyen. Ez viszont már az egyéni identitások témája.




7 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


Post: Blog2_Post
bottom of page