Az egypercesek a Terézanyu egyperces-kihívásra születtek, 2021 március 25-én. Ezzel a visszadátumozással osztom.
1
A covid idején mondott fel a munkahelyén, nem bírta a nemzetközi csapatban a légkört, az egyre növekvő terhelést, a covid miatt lezárt és a covid miatt induló új vizsgálatokat. Kicsit már a statisztikából is elege volt, pedig az a szakmája és szereti. Pár napja volt az utolsó munkanapja, a laptopot lecsukta, becsomagolta a monitorral és a nyomtatóval együtt. Másnap a csomagot visszaküldte. Üres lett az asztal a dolgozószobában. Először úgy érezte, ő is, de aztán az addig a munka számára lekötött energiái felszabadultak, előtörtek, ahogy a dzsinn a palackból, amikor azt megdörzsölik. Van három szabad hete. A tervezett programjait lemondta, bár nem az ő döntése volt: nincs fodrász, kozmetikus, masszázs, manikűr, nincs beöltözős fotózás se. Három szabad hét, bent a lakásban. Ki az, aki azt mondja, hogy szabadság aakkor van, ha bármit lehet? Vagy ha bárhova lehet menni? Ugyan! Bent lehet a leginkább szabadnak lenni. Nem szabaduló-, hanem szabadság-gyakorlat következik. Most lesz ideje. Lesz ideje arra, hogy rendet rakjon kint és bent, lesz ideje talán még lábat lógatni is. Ismerősei, akinek nincsenek kisgyerekei, úgy is gondolják, lábat lógat. Ezen mosolyog néha. Mosolyogva kapcsolja ki az online tanórát, kapcsolja be a gyerekeknek a mesét, a zenét, a tornát, készíti nekik az ebédet, a vacsorát, válaszol a kérdéseikre, ellenőrzi a házit, játszik velük kitalálóst meg társast. Belefér a rendrakás is: egy nap alatt készen is van a dolgozószoba teljes ki- és átpakolásával. Végigcsinálja azt, amit az újratervezéskor kitalált. Vagy mégsem? Ötlete támad: megkérdezi a háziorvosát, nincs-e szüksége segítségre. Ettől a választástól tényleg szabadnak és könnyűnek érzi magát: minimum annyira, mintha - legalább fejben - lábat lógatna.
2
-Várjatok gyerekek! - szól ki az anya a szobából. -Mindjárt jövök. A telefon csörög megint. Pillanat.
Hogy ezek a fránya fejvadászok! – gondolja magában. Azért ránéz a kijelzőre. Ez most más. A barátnője hívja, aki épp a harmadik babáját várja. Fel is veszi gyorsan, örül neki.
- Szia! Hogy vagy?
- Zavarhatlak?
- Nem zavarsz, mondd.
- Bocs, hogy téged hívlak ezzel, de sehol nem találom az ombudsman állásfoglalását a terhesgondozásról 2018-ból.
- Várj, a gép a nappaliban, a gyerek online órái, tudod, az enyémet használja most… Megvagyok, oké, keresem, pillanat…
- Átküldöm a cikkeket, ami van róla, de sehol nem találtam a teljes dokumentumot. Még a Másállapotot oldalán sincs ott a link, a TASZ-nál sincs, sehol.
- Várj, mindjárt…Aha! Megvan már, küldöm a linket, ez az.
- Nagyon köszi, de hogy tudtad ilyen gyorsan?
- Jól tudok keresni. De mi a helyzet, miért kell most ez?
- A védőnő a heti NST-re küldözget. Mert az a szokás. Attól még, hogy ez a szokás, nem kötelező. Ezért kell az ombudsman doksija. Nem megyek én már annyiszor a kórházba, már csak az hiányzik. A terheléses cukorra sem mentem el. Kötelezni próbálnak a felesleges vizsgálatokra. Faszom. (- Várj, öcsi, nem, csillag kell. Azt a sínt tedd oda.) -Bocs.
- Semmi gáz, nyugodtan, intézd, tudom milyen. De basszus, az ember szülne nyugiban otthon, erre beküldik a kórházba, járvány idején mindenféle vizsgálatokra? Én is dühös lennék!
- Tudod, az van, hogy nem személyes vagy ilyesmi, de most ki akarja küldeni a gyermekvédelmet. A védőnő. Magyaráztam neki a WHO ajánlást. Erre meg azt mondta, a WHO sokmindent ajánl.
-Fenébe is! Sajnálom. Most erre mit lehet mondani? Menj be és szedd össze a covidot? Minek van erre szükség, tényleg? Na hát…gondolom akkor kimegy hozzátok a gyermekvédelem.
(- Igen, veled is építek mindjárt sínt.
-Kivel beszélsz? Utána mamival szeretnék beszélni!
-Hívjuk fel mamit is? Jó, utána felhívjuk. Mindjárt leteszem ezt. Hozzál még vonatot! Gyerekek, nem úgy volt, hogy egymással játszotok?)
-Na, bocsánat…a gyermekvédelem. Igen, ez lesz, kijönnek. Hát jöjjenek, játsszanak a fiúkkal egy kicsit!
Comments