top of page

Kárszakértés házassági évfordulón

Azt a viccet ismered, amikor a 10. házassági évfordulódon még a kárszakértő is kijön? Nem? Na majd most, csak az igazság az, hogy nem is vicc, na és, persze, a két esemény független egymástól. Alapvetően. Bár a töréshez és a töretlenséghez mindennek köze van, ez itt az ún. confounder.

(A statisztikában a confounder olyan változó, amely mind a függő, mind a független változót befolyásolja, hamis asszociációt okozva. A megzavarás kauzális fogalom, és mint ilyen, nem írható le összefüggések vagy asszociációk formájában.)


A törés az évfordulóra készülve első körben bennem keletkezett, amikor a rendelt egyedi kerámia ajándék, melynek a felirata pont arról szól, hogy ha a falak leomlanak, akkor is bízunk-e egymásban (Hammerfall Dreams Come True dalszöveg részlet), konkrétan törve érkezett. Szerencsére nem megkésve, és volt időm újat kérni, ami már ép állapotban ért ide. A készítőnek írtam a rövid ideig tartó kis összetörésem után, hogy a szimbólumértéktől tekintsünk el. Végül a dolog csak összeállt. :) A töröttet is, persze, átadtam a férjemnek, a töretlenek után szigorúan, így teljes ez az egész sztori.

Én meg egy fém bögrét kaptam, kávéfőzővel, a bögrére írva az, hogy "ezt nem tudod összetörni..." utána apróbetűvel még az, hogy "valószínűleg". Ugye, facsavar vagyok. Összetörni azt azért nem, tényleg.

Minden esetre így a tizediken a törés a központi téma, azt hiszem, kissé megtörten megyünk tovább töretlenül, vagy valami ilyesmi van.


A másik törés az egy szimpla csőtörés volt. Egy csőtörés, amin gyorsan túl akartunk lenni, ezért fotó nem is készült róla. Ha a szomszédaink nem tapasztalják a káros hatásait, nem is foglalkozunk vele többet. Így viszont kellett vele foglalkozni. Kihívni a biztosítóst, jelenteni a kárt.


A független kárszakértő tehát kijött ma reggel, így az évfordulónk napján, kárt felmérni. Bejön, fotóz, lent, fent, kérdezi, hol ülhet le. Az étkezőbe vezetem. Mondja, hogy törés is volt, kár is van, de mivel a káreseményt nem dokumentáltuk, a biztosító nem fizet. Felrajzolja, tölti ki a papírokat, közben nekiáll csevegni.

(Pff. Csevegni, velem...)

Kérdezi:

-Itt vannak gyerekek, ugye?

-Igen.

(Hát persze, értem én, a lakás minimum úgy néz ki.)

- Mennyi?

- Kettő - mondom én.

- Azt hittem több - mondja ő.

Tölti tovább a papírokat, felolvassa, kérdezi, hogy a szerződő nekem kim....., és hogy nem azért, nem vájkálni akar, csak.... hogy fel kell írni, ki intézi. Mondom a férjem.

-Csak mert a névből nem derül ki - szabadkozik még.

Én mosolygok.

-Nem, már nem derül ki. Most nem derül ki. Na.... nem.

Erre csak kiböki, amíg aláírom a jegyzőkönyvet, s ezzel azt, amire amúgy számítottam, hogy pénzt, na azt nem kapunk :D :

- A haja... az divat vagy kiállás?

Mire én:

- A kettő közül inkább kiállás, de leginkább önazonosság.

Kis szünet, de aztán csak mondja tovább:

-Tisztelem, hogy ezt így fel meri vállalni, kétgyerekes anyaként. (Közben azért, khm, végigmér.)

Gratulálok. Kevesen tudnak itt ebben a világban így önazonosak lenni.


Na itt én kezdem magam eléggé furán (megmagyarázhatatlanul jól furán) érezni, ülök a kárszakértővel szemben, és arról beszél még így az emberi jogok világnapján, hogy mindenki egyenlő, és hogy mekkora gáz, ami sok helyen és itt is megy, és hogy amúgy a Biblia és a Korán, és ha azt követnénk, vallásháború sem lehetett volna sosem, és az álszent keresztények, na meg a Szájer és az alaptörvénye. Hogy nem gáz, hogy a Szájer homoszexuális, de ez így együtt, hogy pont ő ír egy ilyen törvényt.

Kicsit bele is hevül a dolgokba, szóval én már csak mosolygok tovább, bólogatok, egy-egy fél mondattal lerendezem a véleményemet, hogy persze, teljesen egyetértek. Elég fura már a szitu így is, beengedem a tök rendetlen lakásba - mert aztán ebben is extra önazonos vagyok, csak azért, mert jön valaki, nem csinálok rendet, kivéve speckó eseteket, amikor ez így belülről jön -, szóval beengedem, és erre ez... még odáig is eljut, hogy nekiáll sajátélményt megosztani.... ezt már nem írom le. Én meg - gondolom magamban - meghallgatom, most már nem is a felszínes csevegésnél járunk.

Közben jövünk már kifelé, végeztünk, még a dolgozóban meglátja a sarokban lévő szivárványzászlót, aztán még egy elismerőt bólint.


Nahát, van nekünk 10. évfordulónk, de ez csak a házassági, ami meg törik, azt megragasztjuk, esetleg....khm, átformáljuk, akkor is, ha a biztosító nem fizet. és, khm, akkor is, ha a társadalombiztosítás nem fizet. ;)

Akkor is, ha a független kárszakértő szerint törés az volt, de már amúgy is ki van javítva, és igazán szerinte sem itt van a legnagyobb kár. Sőt.

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Σχόλια


Post: Blog2_Post
bottom of page