Furcsa család, furcsa húsvét. Nagypéntektől húsvéthétfőig gospel a zenei stílus, megtűzdelve pár tradicionális húsvéti katolikus énekkel, ami engem visszarepít a gyerekkoromba. Énekkaros voltam ugyanis gyerekkoromban a templomi kórusban, amíg meg nem tudták, honnan jön a zaj. Jó, nem addig, inkább addig, amíg a délelőtti családi misére jártunk. Ministráltam is. Most is szuper énekelni a "Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat"-ot meg a pápai himnuszt is utána. Akkor is, ha bárki úgy gondolja, hogy nem tartozok már oda, a katolikus közösségbe. Ebben a „már” szót főleg nem értem, hiszen én nem változtam igazán.
Első nap, kereszthalál
Én tartom a hivatalos nagypénteki böjtöt, megszokásból leginkább, 3 étkezés egyszeri jóllakással, húsmentesen. A többiek nem tartják, nem is kell, az új családban más szokások vannak, a böjt egy családilag elhagyott szokás.
Második nap, a remény
Délután sütjük a kalácsot, a gyerekek gyúrják és fonják, apával. Akkor főzzük meg a sonkát és főzzük, festjük a tojásokat is. Ha lehetne, mennénk feltámadási körmenetre, most így itthonról hallgatunk szertartást. Egyrészt a gyerek hittantanáráét, ha már, aki amúgy evangélikus lelkész, és akire azért esett a választás, mert ő volt a legszimpatikusabb a hittantanárok közül. Meg egy katolikust is, úgyis online van minden. Meg megszoktam, hogy megszenteltetem a húsvéti eledeleket.
Harmadik nap, a feltámadás
Vasárnap reggel ajándékozás, tojáskeresés a kertben, aztán játék. Élet, együtt.
A Húsvét az egyik kedvenc ünnepem, én szeretem magam emlékeztetni a halálra és szeretem ünnepelni is, és szeretem ünnepelni a feltámadást. Haikut is írtam idén ez alkalomból, aztán csak másodszorra visszaolvasva jöttem rá, hogy eléggé áthallásos.
Azt is tudom, hogy ha Jézus hallja, cinkosan rám mosolyog. Így szól:
Csak test változik
az átalakulással
felragyog a fény
Comments