top of page

Facsavar

Napsütéses tavaszi délután volt. Eddie biciklivel érkezett a megbeszélt helyre, egy lakótelepi kutyafuttatóra. Amikor megkérdezték tőle, segítene-e a közpark rendbetételében, egyből aktivizálta magát. Covid ide vagy oda, a találkozó szabad téren volt, mindenki maszkban érkezett. Munkamennyiséget felmérni, alapanyag és eszközigényt meghatározni – ez volt a találkozó célja. A munkát az önkéntesek teszik bele, az eszközt és anyagot pedig az önkormányzati fenntartású kerületi parkgondozó cég adja.

- Nem hoztunk mérőszalagot- mondja a cég munkatársa. Valakinél esetleg? Le kellene mérni, hány négyzetmétert kell festeni.

Eddie máris elindult. -Mindjárt lemérek mindent – mondta. A telefonomon van távolságmérő. Mért, számolt, diktált, a parkgondozó cég munkatársa pedig jegyzetelt.

- Te mérnökember vagy? - kérdezte aztán.

Eddienek tetszett a kérdésfeltevés.

- Nem, statisztikus. Bár, végül is, anno majdnem vegyészmérnöknek mentem. Ez összesen 16 négyzetméter – mondta aztán, hogy el ne felejtse.

- Hmm, statisztikus, akkor ezért számolsz ilyen gyorsan fejben.

- Fordítva. A gyors számolás előbb volt, mint hogy statisztikus lettem. – mondta aztán.

Átmentek a közeli parkba is, ahol Eddie tovább diktálta a számokat, megnézte hányas imbuszkulcs és csavarkulcs kell ahhoz, hogy a padokat és székeket szét tudják csavarozni. Amikor a tervezéssel végeztek, Eddie felült a biciklire, és hazaindult.

Két órája ment el erre a hétvégéből, amit otthon, a családdal is tölthetett volna. Jól érezte magát, elemében volt, ráadásul segíthetett. Eddie szeretett dolgokat megszerelni, összerakni, és szétszedni is. Ha valami elromlott, nekiállt megjavítani, legyen az a cirkó vagy a mosogatógép. Új bútort is leginkább azért szeretett rendelni, mert össze lehet szerelni. A kedvence a csavarozás, konkrétan a facsavar behajtása a fába. A facsavar behajtásához erő kell. Eddie a facsavart régebben csakis kézzel volt hajlandó behajtani. Sokáig nem is volt otthon akkus csavarbehajtójuk. Ha rajta múlna, most sem lenne. A férje ragaszkodott hozzá, hogy legyen, vett is egyet. Ő tanította meg Eddiet arra is, hogy a facsavar behajtása előtt a fát érdemes előfúrni, azzal úgy kevesebb kárt okozunk. Eddie ezt csak néha veszi figyelembe, ő olyan, hogy ha lehet, nyers erővel, egy pontozás után, előfúrás nélkül csavarja be a facsavarokat. Amennyire szeret építeni, ugyanannyira lételeme a rombolás is. A férje, ha csavarozni kell, a lehetőséget átadja: ez a facsavar-mester dolga-mondja ilyenkor nevetve. Eddie pedig élvezi a dolgot.

- Na, végeztetek? – kérdezte a férje, amikor hazaért.

- Igen, képzelt, senki nem hozott egy nyavalyás mérőszalagot, mindent én számoltam ki.

- Én csak azt nem értem, miért ott, már nem is lakunk ott. Itthon is lenne egy halom munka.

- Tudom, azt is megcsináljuk. De ha ezt nem szervezzük meg, senki sem csinálja.

- Tudom, neked mindig máshova kell menni.

- Máshova. Is. Tudod, hogy nem jut kevesebb itthonra, mert feltölt.

- Tudom. Mikor lesz az esemény? Szólsz előre, ugye?

- Persze, a naptárba is beírom.

Eddiet férje néha közvetetten, máskor direktben tanítja az előfúrásra, ezzel védve saját magát is. Eddie pedig megy, épít, javít, vigyázva arra, hogy otthon is építsen eleget. Mert Eddie nem csak facsavar-mester, hanem facsavar is. Olyan facsavar, ami a fába belemar, a közvetlen környezetét szétszedi, valami nagyobb egészet pedig összetart. Eddie figyel arra, hogy ne erőből behajtott, hanem okosan előfúrt vagy akár gépi segítséggel behajtott facsavar legyen, így a környezetében sem okoz nagy károkat, és összetartó ereje is megmarad.




19 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Post: Blog2_Post
bottom of page