Egy csoportban írt kommentárként indult ez a bejegyzés, tegnap. Tudom, mániám, hogy adok valami hátteret, de ez segíti a könnyebb eligazodást is.
Mert úgy működök, hogy ha bejön egy kérdés, és érdekesnek találom, akkor nekiállok ásni. Így történt az, hogy valaki megkérdezte, ki mit gondol Dave Chapelle-ről, na meg az utolsó Netflix special-ról, a The Closer-ről, ami elég nagy vihart kavart. Szóval kattintottam egyet, és első körben meghallgattam a show-t. Ezután pedig írtam véleményt.
Saját vélemény következik tehát, és az a hozzáállásom, hogy nincs olyan, amiről nem lehet, vagy nem érdemes beszélni. Egyetértés sok esetben nem jön létre, de közeledés az mindig lehetséges.
Első körben azt gondolom, hogy nem csoda, hogy a show vihart kavart. Aztán általánosságban azt, hogy a szólásszabadság fontos (számomra amúgy a szabadság mint olyan a #ultimateérték), de úgy vagyok vele (sok nálam talán érdemesebb gondolkodóval egyetértésben), hogy a szabadságunk addig terjed, amíg mások szabadságát nem sértjük vele.
Itt azonban nehezebb egy kicsit a helyzet. A viccek, illetve a humor világa ugyanis ezeket a határokat elmossa. Azt is gondolom, hogy amíg magunkon tudunk nevetni, addig elég jól el tudunk lenni és boldogulni ebben a világban. A humor tehát a szabadság megsértése szempontjából kényesebb ügy, nehéz terep, elmosódott határokkal: valaki érti, valaki nem érti, van, akit sérthet, van, akit sért. Ez függ az adott embertől, aki épp hallja, és függ az adott ember aktuális állapotától is.
Amit Dave csinál, az szándékos kifigurázás és rákontrázás. Az a helyzet, hogy igazából tudja, tisztában van vele, hogy kit és hogyan sért, ez számomra egy kicsit sok. Erre példa, amikor azt mondja, hogy a transzneműek meg akarják őt ölni. Ez erős. Mivel ugye egy alap kiindulás, ami egy teljes csoportra biztosan nem igaz, nem lehet. Tudom, ez egy kiemelt példa a példa kedvéért. Az ilyeneket túlzásnak gondolom.
Mert nem biztos, hogy a fickó transz/homofób, ő maga, annak ellenére, hogy kicsit önironikus módban ezt mondja magáról és ezzel is próbál viccelődni, viszont azt igen, hogy a transzfóbia és homofóbia jelenségét erősíti. Mivel ő privilegizált (egy külön misét megér a feketékről történő rant-je úgy, hogy ő maga ott állhat ezekkel a színpadon és sikeres és befutott, de ez más lapra tartozik), és ez a privilegizált állapot nálam most azt jelenti, hogy nagy az elérése, sokan hallgatják, így bizonyos társadalmi kérdésekben igenis felelőssége van. Ha humorista, ha nem, őt hallgatva a saját transz és homofób nézeteiket validálják azok, akiknek ilyenek vannak.
Kérdés az, hogy ezt kell-e tiltani. Ha ezt esetleg nem tudatosította ő vagy aki hasonlóan működik, erre érdemes felhívni a figyelmét. Ha most elképzelem, én mit tennék, hát a szokásosat: elhívnám kávézni, sörözni, kezdeményeznék beszélgetést vele és a hasonlókkal, aztán ha az derül ki, hogy tényleg kizáró és elítélő a megközelítése, akkor tiltanám max. csak, ha én lennék mittomén, a Netflix. De nem én vagyok. A tiltást, betiltást alapban nem szoktam jó megoldásnak tartani, a sok-sok diskurzust igen, és ennek a megértetését. Ha a feketék ügyét ennyire szívén viseli, azt kell mondanom, csak a párhuzamokat érdemes megkeresni, ez ugyanis hasonló.
Azt gondolom, alapvetően a humor, vagy akár az irónia, szarkazmus bárkit sérthet, aki épp sérülékeny (és ez az állapot tök oké és bárki és mindenki természetes módon létezhet ilyen állapotban), mi akkor vagyunk felelősek, ha direkt keressük a konfliktust, ha a szándékunk annak a szítása, és ha tudjuk, hogy mik lehetnek a következmények. Tehát tudjuk azt, kiket és mekkora tömegeket erősítünk olyasmiben, ami - és itt különböző szintek jönnek: nem feltétlenül jó, ami kárt okozhat vagy kárt okoz, illetve akár - más megközelítésben - ... amivel amúgy mi nem is értünk egyet. Tehát amikor az, hogy humorosak és népszerűek legyünk cél, és ehhez bármi lehet eszköz, az egy veszélyes terep, amire ha rálép valaki, természetes, hogy kritikát kap. És ezen túl az pedig már egy másik kérdés, és inkább ízlések és pofonok dolga, hogy ki mit tart egyáltalán humorosnak.
Komentarze